Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 3. kötet (Budapest, 1925)

162 Magánjog 486. között fenforgó szoros családi viszonyra való tekintettel fennáll az a vélelem, hogy a felperes kijátszása végett jött létre az a további vagyonátruházás is, amely szerint a II. rendű alperes a k.—i ingatlanok tulajdonát a kiskorú alperesekre és ugyanazoknak az ingatlanoknak haszonélvezeti jogát részben a III. rendű alperesre ruházta és hogy a kijátszási szándékról a III. rendű alperes is tudott és hogy ezt a vagyonátruházást illetően a III. rendű alperes által képviselt kiskorú alperesek sem tekinthetők jóhiszeműeknek. Ezekből következik, hogy egyrészt az I. és II. rendű alperesek a felperes követelését a reájuk átruházott vagyon erejéig a sajátjukból akkor is kielégíteni tartoznak, ha ők a P. P. által reájuk ruházott ingatlanokért ellenértéket adtak, mert az állítólag fizetett ellenérték nem fordíttatván a felperes kielégítésére, kielégítési alapnak rosszhiszemű elvonása ebben az esetben is fennáll, másrészt következik az is, hogy a III. rendű alperes és az általa képviselt kiskorú alperesek nem igényelhetik a felperes részéről annak előzetes kimutatását, hogy az I. és II. rendű alperesek ellen a követelés behajtása végett a végrehajtás sikertelenül megkíséreltetett, mert ennek kimutatását csak a jóhiszemű megajándékozott fél igényelheti. Ezeknélfogva a másodbíróságnak a rendelkező rész szerint kiegészített ítéletét a fent kifejtett indokok alapján helyben kellett hagyni. 486. szám. Megajándé- A megajándékozott ingyenes jogutóda is közvetlenül felelős az kozott jog- ajándékozó hitelezőjének és rosszhiszeműség esetében neki kell bizofelelőssége nvítania az ajándékozó egyenes adós fizetőképességét. E. H. 1914. évi december hó 11-én. 1414/1914. P. szám. Elnök: Somogyi Mihály kir. kúriai tanácselnök. Előadó: Both Miklós kir. kúriai bíró. Tényvázlat: Sz. M. a felperes javára 1903. nov. 8-tól kezdve havi 25 K nő- és gyermektartásdíjban marasztaltatott. Sz. M. azonban ingatlanait 1904-ben és 1905-ben sógorára, ez pedig 1906-ban a saját nejére, az Sz. M. nővérére, a jelen perbeli alperesre ruházta át. Felperes keresete arra irányult, hogy az alperes annak tűrésére köteleztessék, hogy felperes lejárt követelésére nézve magát az. ingatlanokra vezetendő végrehajtás útján kielégíthesse. Az alsóbíróságok alperest marasztalták, mert az alperesnek tudnia kellett a követelés fennállásáról, annál is inkább, mert az egyenes adós közeli rokona. Határozat: A kir. Kúria a másodbíróság ítéletét helybenhagyja.