Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 3. kötet (Budapest, 1925)

sz. Vétel, csere, ajándék 143 tartandó tanácsülésre gyülekeznek, felhívta az alperest, hogy jelentse ki előttük, hogy hajlandó-e és milyen áron hajlandó a szomszédos telkét az egyháznak eladni? mire alperes kijelentette, hogy 10,000 forintért (20,000 koronáért) eladja, de abból nem enged semmit. Erre A. L. felügyelő azt mondotta, hogy akkor hát ennyiért megveszik az ingatlant. A nevezett tanácstagok elválván az alperestől, bementek a gyűlésbe és a gyűlés meghozta azt a határozatát, amely szerint az egyház az alperesnek házát és telkét úgy, a hogy van, tehermentesen s adóhátralék- s illetékmentesen 20,000 koronáért megvettnek jelentette ki és megbízta az elnököt azzal, hogy a határozatot adja tudtára az eladónak, a gondnokot pedig azzal bízta meg, hogy úgy az ideiglenes, mint a végleges szerződést kösse meg, a vételárat az ingatlan tehermentes átadása után fizesse ki teljesen, előlegül azonban mindjárt fizessen le 1000 koronát. Az alperes az 1000 K előleget el nem fogadta és kijelentette, hogy ingatlanát nem adja el. A fellebbezési bíróság az alperesnek a tanácsgyűlésre gyülekező presbyterek, gondnok és felügyelő előtt tett azt a kijelentését, hogy ingatlanát a felperes részére 20,000 koronáért eladja, figyelemmel a korábban folyt alkudozásokra, olyan ajánlatnak tekintette, amelynek az 1916. évi április havában hozott határozattal történt elfogadása által a vételi ügylet létrejött. A fellebbezési bíróságnak ez a jogi álláspontja azonban téves. Ugyanis szerződés létrejöttéhez szükséges, hogy a felek minden pontra nézve, amely a szerződés lényegéhez tartozik, megegyezésre jussanak. Minthogy a fellebbezési bíróság ítéletében nincsen megállapítva, hogy a vételár mikénti fizetése, az ingatlan átadása s a terhek tekintetében a felek között megegyezés jött volna létre, már pedig ezek a körülmények, tekintettel az ingatlan terhelt voltára és arra, hogy az ingatlan bérbe van adva, a jelen esetben a szerződés lényegéhez tartoznak, ennélfogva nyilvánvaló, hogy a peres felek között vételi szerződés létre nem jött s az alperesnek a fentebb megállapított kijelentése, figyelemmel arra is, hogy azt mily körülmények között s a hogyan tette, nem tekinthető szerződés kötésére tett ajánlatnak, hanem az a felperes részéről A. L. kérdésére történt szerződéskötési hajlandóság nyilvánításának tekinthető, mely lekötelezés jogi hatályával nem bír. Alapos tehát az alperesnek az a panasza, hogy a fellebbezési