Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 3. kötet (Budapest, 1925)

128 Magánjog 468. Felperes, mint hitelező a jelenleg hatályban levő tiltó rendeletek folytán egyelőre nincs abban a helyzetben, hogy a közvetlen adósnak végrehajtási zálogjoggal terhelt fentebbi ingatlanát elárvereztethesse és így tőle nem függő okok állnak útjában annak is, hogy az adósoktól esetleg be nem hajtható követelését a megajándékozott alperessel szemben már ezúttal érvényesíthese, — viszont a meg nem támadott tényállásból nyilvánvaló, hogy a közvetlen adósnak a felperes végrehajtási zálogjogával terhelt ingatlan vagyona 3800 K értéket képvisel, tehát a felperes követelését teljes összegében nem biztosítja s ezenfelül ezt megelőző rangsorban harmadik személyek javára zálogjogokkal is terhelve van. Ily körülmények között indokoltnak mutatkozik, hogy felperesnek az ajándékozókkal szemben fennálló, de azok vagyonában kellő fedezetet nem nyerő követelése, az ezek által alperesnek ajándékozott ingatlanon egyelőre jelzálogjoggal biztosíttassék. Ezt a biztosítást pedig nem gátolja az sem, hogy a kereseti kérelem kielégítésére irányul, mert ebben a kérelemben a kevesebb, vagyis a követelés biztosítása is bentfoglaltatik. Ezeknélfogva a fellebbezési bíróság ítéletének részben való megváltoztatásával a rendelkező rész értelmében kellett a per főtárgya tekintetében dönteni. 468. szám. Ha az adós az engedményessel szemben az engedményt tudomásul vevő kötelező fizetési ígéretet tesz abban a tekintetben, hogy tartozását közvetlenül neki fogja kifizetni, az engedményes ellen csakis abban az esetben érvényesítheti azt a kifogást, hogy az engedményező az adós tartozásának alapjául szolgáló árukat nem szállította, ha az engedményezés megtörténtekor az engedményes tudta azt, hogy az adós megkárosítását célzó összejátszás történt. E. H. 1917. évi április 12-én P. VII. 259/1917. szám. Elnök: Staud Lajos kir. kúriai tanácselnök. Előadó: Wesztermayer Vidor kir. kúriai bíró. Tény vázlat: Felperes azt adta elő keresetében, hogy C. J. vállalkozó az alperes ármentesítő társulat részére 14,000 drb rőzsekévét szállított, amelynek ára fejében az őt illető 4,200 K követelést a felperesre engedményezte, az engedményről alperest értesítette és az alperes az engedményt tudomásul vette. Alperes a kereset elutasítását kérte, mert C. J. vállalkozó az árut nem szállította és mert J. Gy. társulati igazgató főmérnök sem a megrendelésre, sem az