Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 3. kötet (Budapest, 1925)

sz. Kötelmek tartalma 115 feletti döntés szabálytalanul történt s minthogy pályamunkája a pályázati feltételeknek minden tekintetben megfelel, kérte I. r. alperest a 20,000 korona pályadíj megfizetésére kötelezni. Felperes azon előadását, hogy a pályázat feletti döntés szabálytalan volt, arra alapítja, hogy a fentebb előadott rendelkezések folytán megalakított bíráló bizottság három tagja közül csak egy olvasta a pályamunkát, sőt az sem olvasta el egészen, amit az eredetben bemutatott pályamű Il-ik kötetének összeragadt lapjai igazolnak. Ez alapon felperes azon kérelmet terjesztette elő, hogy a pályamű szakértők által ismételten biráltassék meg. Az alsóbíróságok azonban ezen kérelemnek s ezzel kapcsolatban felperes első kereseti kérelmének sem adtak helyt, mert azon jogi álláspontot foglalták el, hogy döntés tárgyát csak egyedül az a tény képezhette volna, hogy a pályázat felett nem a pályázati feltételekben meghatározott módon alakított bizottságok eszközölték a bírálatot, azonban sem a bírálat érdemét, sem azt, hogy a bizottsági tagokat mi vezette véleményük megalkotására, s hogy ez miként keletkezett a bíróság felülvizsgálás tárgyává nem tehette. De nem adtak helyet az alsóbíróságok felperes keresetében vagylagosan előterjesztett második kereseti kérelemnek sem, melyben II. r. alperest 29,000 korona kártérítési összeg megfizetésére kérte kötelezni. Ugyanis II. rendű alperes kártérítési kötelezettsége csak azon az alapon lett volna megállapítható, ha felperes bizonyította volna, hogy nevezett tudva, hogy a pályamű szerzője felperes, — szándékosan, hamis adatok közlésével, a bizottságot félrevezetve a felperesre hátrányos bírálatot eszközölt ki. Erre vonatkozólag azonban felperes bizonyítékot elő nem terjesztett, sőt maga is azt vitatta, hogy a bíráló bizottság nem bírhatott tudomással arról, hogy a jelige alatt benyújtott pályaműnek ő a szerzője, ami megcáfolja azt a körülményt, hogy II. r. alperes tudatosan hamis bírálatot terjesszen elő. De kizárja II. r. alperes rosszhiszeműségét és azt, hogy tudatosan hamis bírálatot terjesztett elő, az a körümény is, hogy a felperes által a Magyar Tudományos Akadémiához benyújtott ellenbírálat folytán az Akadémia II. osztályának 1908. október hó 12-én tartott zárt ülésében kimondotta az osztály, hogy a kiküldött bizottság eljárásának és ítéletének helyességéről meggyőződött s így nem lát alapot az ítélet felülvizsgálatára. 8*