Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 3. kötet (Budapest, 1925)

sz. Szerzői jog 99 „Arra, aki a jogosulatlan előadást eszközöltette, a 30. §. akként alkalmazandó, hogy a kártérítés összege az 58. §. szerint állapíttatik meg" nem jelenti azt, hogy a törvény a jogosulatlan előadás eszközöltetőjét fölbujtónak vette s azt mint ilyet kívánta volna büntetésben részesíteni. Ugyanis: az 57. §. második bekezdése imént idézett tartalmának a 20. §-ra történt utalása nyilvánvalóan csak azt akarta kifejezésre juttatni, hogy az ott említett cselekmény elkövetőjét a felhívott §-ban a felbujtóra meghatározott büntető és magánjogi következmények érik és így arra is figyelemmel, hogy az 57. §. kérdéses rendelkezésében azt, aki a jogosulatlan előadást eszközöltette, nem nevezi a felbujtó közreműködői (részesi) minőségét megjelölő „rábiró"-nak, jóllehet a törvény ott, ahol a cselekvő részes felbujtói minőségét óhajtotta meghatározni (20. és 24. §§-ok), a megfelelő „rábiró" kifejezést mindenkor használta: mindezekből az következik, hogy a törvény a jogosulatlan előadás eszközöltetését sui generis bűncselekménynek véve, — az ennek elkövetőjét (az eszközöltetőt), mint tettest kívánta a kártérítésen felül a 20. §-ban a felbujtóra előírt büntetéssel sújtani. Egyébiránt, hogy a védett zenemű jogosulatlan előadásának az eszközöltetője — habár vele szemben a felbujtóra meghatározott büntető és magánjogi következményeket is kell alkalmazni — a törvény rendelkezésére figyelemmel a jogosulatlan előadás eszközlőjével a felbujtó viszonyában állónak nem tekinthető, hanem az nem más, mint a jelzett sui generis delictum tettese: kétségtelen abból, hogy a jogosulatlan előadás eszközlőjének és eszközöltetőjének mindegyike a szerzői jog bitorlás más más elkövető cselekményét és pedig egymagában létesíti. Abból azonban, hogy az 1884: XVI. t.-c. 57. §-a második bekezdésének a fentiek szerint kifejtett és meghatározott helyes értelme szerint a törvény a jogosulatlan előadás eszközöltetőjét, mint a sui generis delictum tettesét kívánta büntetéssel sújtani, önként folyik, hogy habár a szóbanforgó törvényhely szövegében a a sui generis delictum tettese — a jogosulatlan előadás eszközöltetője — büntetéssel való sujtásának előfeltételéül nincs is kifejezetten előírva annak a szükséges megállapítása, hogy a szóbanforgó tettes szándékosan vagy gondatlanságból járt el; mégis: minthogy a büntetőjog alapelve, hogy amennyiben valamely különben tiltott 7*