Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

sz. Végrendeleti öröklés 71 azért, mert a végrendelet és a kihallgatott tanuk vallomásával bizonyítva van, hogy azon alakszerűségek, melyek a végrendelet készítésénél az 1876 : XVI. t.-c. 5. és 6. §-aiban előírva vannak, betartattak. * Határozat: A m. kir. Kúra a másodbíróság ítéletét helybenhagyja; mert a C) alatt csatolt végrendelet záradékából kitűnik, hogy a végrendelkező a végrendelet nyelvét nem értette, következésképen a különben írni tudó végrendelkező az írástudatlan végrendelkezővel egy tekintet alá esvén: végrendelete külkellékeit illetően az 1876 : XVI. t.-c. 6. §-ának rendelkezései irányadók. Minthogy pedig a C) alatti végrendelet záradékában mindazoknak a kellékeknek a bizonyítása benne foglaltalik, amit a most felhívott törvénycikk 6. §-a a végrendelet érvényességéhez megkövetel és a kihallgatott végrendeleti tanuk egybehangzóan megcáfolták I. és II. rendű alpereseknek azt az állítását, mintha a végrendeleti tanuk nem voltak volna a végrendelkezés egész folyamán egyszerre együtt jelen, mintha a magyar nyelven szerkesztett végrendelet végrendelkezőnek szerb anyanyelvén megmagyaráztatott és a végrendeleti tanuk a magyar nyelvet nem értették volna, annálfogva az alsóbíróságok helyesen jelentették ki érvényesnek a C) alatti végrendeletet. 251. szám. Annak tanúsítása, hogy a végrendelet a végrendelkező által Idegen értett nyelven megmagyaráztatott, nem lényeges kelléke a végrendelet- nyelvű nek és a végrendeleti tanuk vallomásával is pótolható. végrendelet. E. H. 1901. szeptember 11-én 127/1901. P. sz. Elnök: Szabó Ágoston kir. kúriai tanácselnök. Előadó: Istvánffy József kir. kúriai bíró. Tény vázlat: A szerb anyanyelvű örökhagyónak 1897. évi május hó 9-én kelt írásbeli magánvégrendelete az általa nem értett magyar nyelven lett szerkesztve. A végrendeletben az 1876 : XVI. t.-c. 6. §-ában, megszabott alaki kellékeknek megtartása bizonyítva van és ekként a végrendeletben annak tanúsítása is bennfoglaltatik, hogy az a végrendelkező előtt a végrendeleti tanuk együttes jelenlétében felolvastatott. A végrendeleti tanuk vallomásával bizonyíttatott, hogy az okirat nyelvét a végrendeleti tanuk közül ketten értették; valamint az is, hogy a végrendelet annak felolvasása után a végrendeletet