Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

sz. Végrendeleti öröklés 65 végrendelkező a tanuk együttes jelenlétében kijelentse, hogy az okirat az ő végrendeletét tartalmazza, nyilvánvaló, hogy ez a törvény a „végrendelet" kifejezése alatt nem az okiratot, hanem az abban foglalt végintézkedést érti. Következésképen az 1876 : XVI. t.-c. 1. §-a azon rendelkezésének, hogy az örökhagyó által egész terjedelmében írt és aláírt végrendelet érvényességéhez két tanú kívántatik, más értelmet tulajdonítani nem lehet, mint azt, hogy a végrendelkező által pusztán a végintézkedés írandó egész terjedelmében önkezűleg. A kelet azonban a végintézkedéshez nem tartozik s az mint külön kellék az 1876 : XVI. t.-c. 7. §-ában önállóan van megállapítva, épen úgy, mint a többi kellék a többi §-ban. E szerint a végrendelet az 1876 : XVI. t.-c. 1. §-ában megállapított kelléknek megfelel. 246. szám. A büntetőtörvénykönyvben a büntetés mellékkövetkezményeinek Végrendeleti megszűntére megszabott határidő leteltével az is alkalmas végren- tanuk, deleti tanú, aki előbb nyereségvágyból elkövetett bűntett miatt volt elítélve. E. H. 1895. december 27-én, 11.890/1894. P. sz. Elnök: Németh Lajos kir. kúriai bíró. Előadó : Hammersberg Jenő kir. kúriai bíró. Tényvázlat: Az 1885. évi december hó 25-én elhalt örökhagyó által 1885. évi december hó 22-én hat végrendeleti tanú jelenlétében készített és általa nem önkezűleg aláírt végrendeletet a végrendeleti tanuként szerepelt M. L. községi jegyző szerkesztette, aki egyúttal mint a végrendelet felolvasója és örökhagyó nevének névírója is ténykedett a végrendelet megalkotásánál. A végrendelet egyebek közt az 1876 : XVI. t.-c. 2. §-a alapján azon az alapon is meg lett támadva, mert a nevezett M. L. ' községi jegyző sikkasztás bűntettéért 1874. évi november hó 18-án egy évi börtönre volt elítélve. Az elsöbíróság a végrendeletet érvénytelennek nyilvánította: mert az okirat tanúsítása szerint végrendelkező nevét M. L. írta az okiratra és a tanuk vallomása szerint az okiratot ugyancsak ő olvasta fel, illetve magyarázta meg, dacára annak, hogy az 1876 : XVI. t.-c. 2. §-a értelmében a végrendeleti tanúskodásból ki van zárva, amennyiben 1874. évben nyereségvágyból elkövetett bűntett miatt volt jogerejüleg elítélve. 5