Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

sz. Törvényes öröklés 53 hagyatéki javak jövedelme az ő illő ellátására szükséges lévén, özvegyi haszonélvezeti joga nem korlátozható. A b.—/ kir. törvényszék az alperes özvegyi haszonélvezeti jogát a mai naptól kezdve a felperesekre a néhai id. L. F. után háramlóit hagyatéki vagyon fele részére korlátozza. Indokok: A kir. törvényszék a jelen peres kérdés elbírálásánál a felperesek által felhívott 1840 : VIII. t.-c. 18. §-ában foglalt rendelkezést alkalmazhatónak nem találta, mert ezen törvényhely kifejezetten a volt jobbágyok özvegyeinek jogviszonyait szabályozta, ámde az örökhagyó jobbágy nem volt, — ezt a törvényt pedig azért sem lehet másokra kiterjeszteni, mert ellentétben áll azzal a jogelvvel, hogy az özvegyet a férje halála után a hagyatéki vagyonhoz mérten olyan tartás illeti meg, amilyenben a férje életében volt része. A kir. törvényszék a hagyatéki vagyon évi jövedelmét 3000 koronában állapítván meg, az alperes évi ellátására ennek felét, 1500 koronát elegendőnek tartja, — s ez alapon az alperes özvegyi haszonélvezeti jogát a felperesekre szállott hagyatéki vagyon fele részére korlátozza. A b.—i kir. ítélőtábla az elsőbíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az 1840 : VIII. t.-c. 18. §-a a fennforgó esetben azért nem alkalmazható, mert nem vitás tényállás szerint alperes özvegynek a férje városi polgár volt. Az elsőbíróság ítélete ebből az indokból s az ezzel nem ellenkező többi indokaiból s azért volt helybenhagyandó, mert alperes özvegyi jogának a hagyatéki vagyon jövedelmének felére való korlátozása által az özvegynek társadalmi állásához s a hagyatéki vagyonhoz mért lakásra és tartásra való igénye csorbát nem szenved. A kir. Kúria mindkét alsóbíróság ítéletét megváltoztatja és a felpereseket keresetükkel elutasítja. Indokok: Helyesen emelték ki az alsóbíróságok, hogy alperesre, mint városi polgár özvegyére az 1840 : VIII, t.-c. 18. §-ának korlátozó rendelkezése alkalmazást nem nyerhet és hogy ebből folyólag alperes özvegyi jogát illetőleg az irányadó elv csak az lehet, hogy alperesnek társadalmi állásához képest olyan ellátás biztosíttassék, aminőben elhalt férje életében részesült. Az alperes ellátására megállapított évi 1500 kor. kiszámítása körül az alsóbíróságok lényegesen tévedtek, minthogy pedig a bírói