Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

sz. Törvényes öröklés 35 élvezett fizetése semmi tekintetben sem tekinthető olyan jövedelemnek, mely valamely egyházi javadalom jövedelméből, vagy egyházi forrásból származik, nyilvánvaló az is, hogy az örökhagyónak hittantanári fizetéséből származó hagyatékában való öröklés nem eshetik az említett kivételes öröklési szabályok alá; helyesen ítélt tehát az elsőbíróság, amidőn a felperest a hagyaték 73 részére támasztott örökösödési igényével elutasította. 223. szám. Tábori lelkész fizetése a lelkészi működésért járó egyházi javadal- Alsóbbrendű mazás lévén, az abból származó vagyonra az egyházi személyek után papok utáni való öröklésre vonatkozó különleges szabályok irányadók. öröklés. E- H. 1910. április 19-én, 803/1910. P. sz. Elnök: Günther Antal a kir. Kúria elnöke. Előadó: Staud Lajos kir. kúriai bíró. A kir. Kúria a másodbíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A jelen perben az eldöntendő kérdés az, hogy a Temesvárott mint nyugalmazott tábori plébános elhalt H. I. hagyatékára nézve megnyílt öröklés rendje a közönséges magánjogi szabályok szerint, vagy ezektől eltérően állapíttassák meg? Erészben a kir. Kúria irányadónak egyfelől azt tartotta, hogy örökhagyó kétségtelenül az erdélyi püspöki megye kötelékéből lépvén át a tábori lelkészet szolgálatába, ennek megszűntével ismét a most nevezett egyházmegyének kötelékéhez tartozott annak dacára is, hogy e püspöki megyében haláláig szolgálatokat nem teljesített. Másfelől irányadónak vette a kir. Kúria azt is, hogy örökhagyó mint nyugalmazott tábori plébános is az alsóbbrendű kathoükus papsághoz tartozott, hagyatéka pedig, miután más eredete kimutatva nincs, a 37 évig folytatott tábori lelkészettel, mint egyházi hivatallal összekötött és az államkincstártól járó fizetés, illetve nyugdíj s így egyházinak tekintendő hivatal jövedelméből származott, miután az ilyen jövedelemnek jellegét épen az teszi, hogy az az egyházi hivatallal, aminő a tábori lelkészet is, van összekötve és egyházi személynek épen és egyedül ezen minőségéből teljesíthető szolgálatokért jár. A dolog ilyen állásában az örökhagyó hagyatékában az öröklés rendje az 1904. évi június 19-án T. 107/15. sz. a. kelt igazságügyi és vallásügyi miniszteri rendelet I. §-ának 12. pontja értelmében is, az 1822. évi erdélyi egyházmegyei zsinat határozmányai 3*