Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

32 Magánjog A szerzeményt tevő ingó hagyatékban mindazonáltal a nem közszerző özvegyet egy örökrész a jászkun V. statútum 2. §-a szerint hitvestársi öröklés címén megilleti; e §-ban ugyan gyermekrészről van szó, azonban tekintve, hogy az V. statútumban „maradékok" alatt nemcsak a leszármazók, hanem ilyenek nem létében más vérszerinti rokonok is vannak értve: a gyermekrész itt nyilván örökrészt jelent azok mellett, kik egyébként örökösök; jelen esetben tehát az öt testvértörzs mellett a szerzeményi ingókra nézve hatodik örökösként egy örökrészre nézve az örökhagyó hátrahagyott hitvestársa van jogosítva; az ingó hagyatékra nézve tehát hitvestársi öröklés címén Ve-odrészben az özvegyet, és törzsenkint Ve—Ve-odrészben az oldalági rokonokat kellett elismerni. . A kir. Kúria a másodbíróság ítéletének a hitvestársi öröklésre vonatkozó rendelkezését indokolása alapján helybenhagyja. 221. szám. Alsóbbrendű A végrendelet nélkül elhalt alsóbbrendű, vagyis a Kollonics-féle papok utáni egyezmény (1715 : XVI. t.-c.) alá nem tartozó latin, görög és örmény Öröklés, szertartású katholikus papok hagyatéki vagyonának csak az a szerzeményi része esik az ilyen egyházi személyek utáni öröklésre vonatkozó különleges szabályok által megállapított hármas felosztás alá, amelyeket egyházi javadalmak jövedelméből vagy ilyen egyházi állásra való tekintettel más egyházi forrásból szereztek, következőleg ezen külön szabályozás köréből kiesik mindazoknak az egyházi személyeknek az a szerzeményi vagyona, akik egyházi javadalommal, egyházi forrásból eredő jövedelemmel nem bírnak. E. H. 1906. szeptember 12-én, 6617/1906. P. sz. Elnök: Óberschall Adolf a kir. Kúria elnöke. Előadó: Lallossevits János kir. kúriai bíró. Tényvázlat: 0. P. róm. kath. plébános 1901. január hó 8-án végrendelkezés nélkül elhalt. Hagyatékához tartozott 996 kor. 93 fül. készpénz, mely összeg őt takarékpénztári igazgatói jutalék címén illette. A hagyatéki ügyből kifolyóan keresettel lép fel az örökhagyó egyháza az örökhagyó rokonai ellen és az említett összegnek 1/3 részére az alperesekként perbevont rokonokkal szemben törvényes öröklési igényt támaszt a róm. kath. alsóbbrendű papokra vonatkozó különleges öröklési szabályok alapján. Az elsőbíróság a felperest keresetével elutasította s az említett összeget örökhagyó atyjának, az elsőrendű alperesnek ítélte meg.