Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

az. Általános szabályok 11 ségi esetekben az örökségből való kitagadását megengedi. Igaz, hogy a törvénynek ez intézkedése csakis a szülők és a gyermekek közötti örökösödésre vonatkozik, és hogy annak alkalmazhatósága az örökhagyó akaratától tétetik függővé, de oly esetben, midőn az örökös oly súlyosabb beszámítású cselekményt követ el, melynek következtében az örökhagyó valódi végakaratát érvényre nem emelheti, s ekként az ideiglenes törvénykezési szabályok 7. §ában foglalt jogával nem élhet, az örököst örökségében részesíteni a törvény célzatával össze nem egyeztethető. És ha áll az a gyermek és a szülő között felmerülhető örökösödési kérdésre, állani kell a távolabbi rokonok közötti örökösödési ügyekben is. De különben bűncselekmény annak elkövetője előnyére jogforrás nem lehetvén, meggyilkolt egyén vagyonában, miután az örökösödés megnyílta a bűnös cselekménye által idéztetett elő, a tettes örökös nem lehet, annál kevésbbé, mivel ellenesetben a bűncselekmény lenne mintegy megjutalmazva, ami pedig már csak a közerkölcsiség szempontjából sem engedhető meg. Nem bírván tehát néhai ifj. R. J. az általa meggyilkolt J. és T. testvérei után öröklési joggal, az ezeket illetett javak az ő tulajdonává nem váltak, ennélfogva végrendelete, amennyiben e javakról is intézkedett, vagyoni rendelkezési képesség hiánya miatt érvénytelen. Ezekre a javakra ifj. R. J. öröklési joggal nem bírván, azokban a felperesek mint apai ágon oldalrokonok bírnak törvényes öröklési joggal. A kir. Kúria: A másodbíróság ítélete az alperesi viszontkeresetre nézve megváltoztattatik és kiskorú R. J. és T. keresetének törvényes öröklés jogcímén hely adatván, R. J. és T. hátrahagyott javaira öröklési joguk megállapíttatik. Indokok: Habár a kir. ítélőtáblának az általa felvetett azon kérdésre, hogy R. J. és R. T. örökhagyók után maradt vagyonban ifj. R. J., a jelen perbeli kiskorúak atyja, bírt-e öröklési és ebből folyólag végrendelkezési joggal, kifejtett nézete kétségbe nem vonható, és ebből következőleg ifj. R. J. végrendelete, amennyiben az általa meggyilkolt nővéreinek hagyatéki javairól is intézkedett, illetve intézkedni vélt, érvénytelennek tekintendő és ez alapon alperesek öröklési igényének helv adható nem volt. Minthogy azonban a ^yfe^^Q^Jési kérdés egyedül ezen alapon a perbeli tényálláshoöíegf^m^ nem oldható, mivel kiskorú