Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

sz. Végrendeleti öröklés 121 valódi akarata deríttessék fel, s az általa szem előtt tartott cél éressék el. Már pedig a szóbanforgó esetben a végrendelet egész tartalmából, de különösen abból, hogy végrendeletében örökhagyó külön is hangsúlyozta, mikép két gyermekének, t. i. a peres feleknek törvényes öröklési jogát minden tekintetben meghagyni kívánja, nyilvánvaló, mikép az örökhagyó szándéka arra irányul, hogy az esetben, ha felperes után törvényes lemenő örökös nem maradna, a szóbanforgó vagyont felperes esetleg idegeneknek ne hagyhassa, hanem az szálljon át az alperesre, illetve ennek gyermekeire, hogy ekként az örökhagyó egész vagyona végeredményében az ő gyermekeire s illetve törvényes lemenőire maradjon; mihez képest a végrendeletben foglalt és a felperes magtalan elhalálozására vonatkozó kitétel, helyes értelmezés szerint, csak a felperesnek leszármazók hátrahagyása nélkül való elhalálozását jelentheti. Ilyen körülmények között pedig a kereset jogos alappal nem bír279. szám. Midőn az örökhagyó általános örökösét azzal a korlátozással Örökös nevezte meg, hogy az ennek halála után fennmaradó vagyonra utóörö- rendelke köst rendelt: az általános örökös élők közt kötött visszterhes ügyletek- í°gakel a vagyon felett szabadon rendelkezhetik ugyan, de sem ajándékozások, sem halálesetre szóló rendelkezés által az utóörökös jogát nem csorbíthatja. E. H. 1911. április 6-án, 5711 1910. P. sz. Elnök: Günther Antal a kir. Kúria elnöke. Előadó: Staud Lajos kir. kúriai bíró. Tényvázlat: Az 1909. évi február hó 22-én elhalt örökhagyó 1909. február 16-án alkotott végrendeletének 2-ik pontjában vagyo- s nát nejének az alperesnek, mint első örökösnek hagyta akként, hogy a felett teljes tulajdoni és korlátlan szabad birtoklási és használati jogot nyer; és ezzel összhangban a végrendelet 3-ik pontja akként rendelkezik, hogy a nővérétől már életben lévő és még megszületendő gyermekek, a felperesek abban a vagyonban örökölnek, amely vagyon az alperes mint első örökös halálakor még meglesz. A folyamatba tett perben nem volt vitás, hogy a végrendelet felperesek javára utóörökösnevezést tartalmaz; de vita tárgyát képezte az, hogy ez az utóörökösnevezés érinti-e az alperesnek szabad rendelkezési jogát és vájjon az utóöröklési jog tkvi feljegyzésének van-e helye.