Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

114 Magánjog 276. férfiivadékai örökölnek és csak ezek kihalta esetén kerül a sor a leányivadékokra; egyúttal az általa szabályozott öröklési rendeletet az elidegenítési és terhelési tilalom feljegyzésével kívánta biztosítani. Bírói gyakorlatunk már megállapodott abban, hogy az ősiségi nyiltparancs 5. §-ában szabályozott jogosítvánnyal alkotott végrendeletek hatályának terjedelmét az örökösödésre vonatkozó szabályok szerint kell megállapítani, éspedig azért, mert a különböző vagyonkategóriák megszüntetése után a törvényhozónak nem lehetett célja, hogy külön fiági jogutódlást létesítsen, illetve fenntartson, éspedig annál kevésbbé, mivel az idézett szakaszban kivételes rendelkezés nem a fiágról, hanem a fiutódokról szól; következéskép az ily végrendelet csupán az örökhagyó elhalálozásával bekövetkező jogátalakulást szabályozhatván az, amennyiben akár kifejezetten, akár értelemszerűleg hitbizományi helyettesítéssel, vagy más hasonló tulajdoni korlátozással egybekapcsolva nincs, — csakis a közvetlen utódokkal szemben hatályos. Az ügynek ebben az állásban nyilvánvaló, hogy alperesek 0. J.-nak végrendeletére sikeresen csak abban az esetben hivatkozhatnak, amennyiben az javukra hatályos hitbizományi helyettesítést, illetve utóörökösnevezést foglal magában. A végrendeletnek abból a tartalmából, amely szerint örökhagyó elsősorban két fiának összes férfiivadékait, és másodsorban ezeknek kihalta esetére testvérének fiait és azoknak fiivadékait helyettesíti örökösökül, kétségtelen, hogy a helyettesítés hitbizományszerüleg a fiág kihalásáig rendeltetett, és így nem lehet vitás, hogy az örökösödésre kijelölt fiutódok hitbizományilag helyettesített utóörökösöknek tekintendők. A végrendeletnek ez a rendelkezése magában véve azonban nem érvénytelen, hanem csupán azon törvényes korlátozásnak van alá vetve, hogy az egyszer hatályba lépett utóörökösödéssel szemben a további helyettesítés hatályát veszti. Ennélfogva nem lehet vitás, hogy a „n.—i" 247. sz. tljkvben foglalt ingatlanok, amelyek közvetlenül 0. J. örökhagyóról szállottak át fiára P.-re, az 0. J. végrendeletében foglalt hitbizományi helyettesítés alapján az alperesekre szállottak; következéskép ezekre az ingatlanokra felperesek öröklési igényt nem támaszthatnak. Kérdés tárgyát képezi azonban, vájjon a „n.—i" 246. számú tljkvben foglalt ingatlanokra nézve az egyfokú hitbizományi helyette-