Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

sz. Végrendeleti öröklés 109 és B. vármegyékben fekvő javairól akként rendelkezett, hogy azokat a névszerint megnevezett nyolc Cs. grófnak egymásközti egyenlő arányban hagyományozta azzal a kikötéssel, hogy azok a gróf Cs. család nevezett fitagjai s ezeknek fiutódai javára, — a leányág kizárásával s a gróf Cs. L.-féle sz. hitbizományi javakhoz csatolva gróf Cs. L. és gróf Cs. A. V.-féle hitbizományi javak elnevezése alatt egy kormányzó által osztatlanul, hitbizományilag kezeltessenek; a végrendelkező ugyanezen végrendeletben a nevezett hagyományosok helyetteseiül azok figyermekeit, fiunokáit és fidédunokáit stb. jelölte meg, azzal a kijelentéssel, hogy a netán megüresedő rész a többi hagyományosok s azoknak fiutódjaira mint helyettesekre szálljon. Az örökség megnyíltával a hagyatéki javak arra való tekintettel, hogy a kinevezett örökösök egyike fiutódok hátrahagyása nélkül halt el; a végrendeletben megnevezett többi hét örökösnek és illetve az ezek közül még az örökhagyó előtt elhalt két örökös helyébe lépett fiutódnak törzsönként V?—1 i részben a végrendeletben foglalt kikötések és megszorítások kifejezett fenntartásával adattak át s a telekkönyvi bejegyzések is ennek megfelelően-eszközöltettek. A birtokba lépett első hagyományosok valamennyien elhalván, hagyatékaik a gróf Cs. B. hagyatékát kivéve — örökösödés útján rendeztettek és részeik a kérdéses javakból, a hitbizományi korlátozással összefüggő tkvi bejegyzések fenntartásával fiaikra, illetve részben unokáikra szállottak át. Gróf Cs, B.-át illetően pedig a hitbizományilag helyettesített jogutódok közt nem képezte vita tárgyát az, hogy miután ennek a végrendeletben megnevezett apja a végrendelkező előtt halt el, és fia az apja helyébe lépett, a végrendeleti hagyományosokkal egy sorba esik, és miután törvényes leszármazók nélkül halt el, a kérdéses javakból reá szállott rész az általa készített végrendeletre való tekintet nélkül a többi végrendeleti hagyományosok közt osztandó meg. Miután a családi hitbizomány felállításához szükséges királyi jóváhagyás kieszközölhető nem volt, a másodsorban birtokba lépett hagyományosok közt vitássá vált az. vájjon az ügynek ebben az állásában a további helyettesítések joghatályosak-e, és miután ebben a kérdésben megállapodásra jutni nem tudtak, a hagyományosok egy része azon az alapon, hogy mivel a családi hitbizománynak