Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

sz. Végrendeleti öröklés 103 osztályrészre szorította s az ezen felüli vagyonban hitbizományi helyettest rendelt, nem erkölcstelen s annak ellenére is érvényes, hogy a fiú teljes megszorítás nélküli örökösödési joga az ő akaratától független. Az, hogy az örökös az egész örökséget egy bizonyos célra fordítani köteles, nem egyéb, mint az öröklésnek meghagyás által történt korlátozása és mint az öröklésnek bármely megengedett feltételtől függővé tétele megengedve van. E. H. 1891. május 15-én, 8545,1890. P. sz. Elnök: Balásy Antal kir. kúriai tanácselnök. Előadó: Oefner Ferenc kir. kúriai bíró. Tényvázlat: Az 1887. március hó 17-én elhalt örökhagyó által 1886. november hó 30-án készített végrendeletnek 6., 7., 8. és 9. pontját támadták meg az örökhagyó egyetlen fia és özvegye. A végrendelet 6. pontja azt a rendelkezést tartalmazza, amely szerint örökhagyó arra az esetre, ha a protestáns vallású fiának azon leszármazói, kik a törvénynél fogva protestáns atyjuk vallásának követésére utalvák, még atyjuknak életében az ev. ref. egyház kötelékéből kilépnének és más vallásra térnének át, fiának örökösödési jogát a törvényes osztályrészére szorítja és a törvényes osztályrészen felüli vagyonban hitbizományi helyettesül a magyar államot rendeli ki, ha pedig fiának gyermekei az ő halála után lépnének át más egyház kebelébe, az esetben felperes gyermekei örökségi részét szorítja a törvényes osztályrészre, hitbizományi helyettesül ez esetben is a magyar államot jelöli ki. A végrendelet 7-ik pontja értelmében pedig az örökhagyó fiának leszármazók nélkül való elhalálozása esetére, a hagyatékot képező összes vagyonokat holtiglani haszonélvezetül nejének hagyván az ő halála, esetleg, ha neje fia előtt halna el, fiának halála után örökhagyó egész hagyatékában örökösül a magyar államot rendeli. Ezzel és az előbbi végrendeleti ponttal kapcsolatban állanak a végrendelet 8 és 9-ik pontjaiban foglalt, de az ítéletekben részletesen nem ismertetett rendelkezések. A fiú mint 1. r. és az özvegy mint II. r. felperes által folyamatba tett keresetnek az alsóbíróságok helyt adtak: nevezetesen az elsőbíróság a 6-ik pontban foglalt rendelkezést azért mondotta ki hatálytalannak, mert az az I. r. felperes gyermekeinek vallási meggyőződését s az 1868. évi LM. t.-c. l.§-a által biztosított szabad vallás gyakorlási személyes jogát korlátozza; de különben is az egész rendelkezés a jó erkölcsökbe ütközik, viszont a 7-ik pontban foglalt rendelkezés azért érvénytelen, mert lényegében családi hitbizomány létesí-