Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 1. kötet (Budapest, 1918)

A tulajdon 8l egyebek között azzal is védekezett, hogy az árverési vevő a szóbanforgó birtokrészletre vonatkozólag rosszhiszemű szerző, mert a fennforgó körülményekről tudomással bírt. A m. kir. Kúria az alsóbírósági ítéletek megváltoztatása mellett, az árverési vevő felperest keresetével elutasította és az alperes viszonkeresete következtében az említett soViooü-m. területre alperes tulajdonjogát megítélte, alperesnek csupán azt a kötelezettségét állapítván meg, hogy eme földterület közönséges •értékét felperesnek térítse meg. A m. kir. Kúria indokolásának lényege az volt, hogy «felperes az árverés alkalmával tudomással bírt arról, hogy az általa árverésen megvett belsőségen fekvő kereseti ház nem képezte a végrehajtást szenvedő tulajdonát s azt az alperesi hitközség az egyik előbbeni tulajdonos engedélyével saját anyagszereivel •és költségén építtette s imaháznak és felekezeti iskola céljára használta. E tudomása folytán felperes a kérdéses ház jóhiszemű vevőjének nem tekinthető)). A marosvásárhelyi kir. ítélőtáblának 1913. G. 2 3. sz. a. kelt ítélete pedig a következő tényállás alapján hozatott meg: A cs.-i 88. sz. telekjegyzőkönyvben felvett ingatlanok 4 6 részben Ny. L. tulajdona voltak ; É. Zs. ügyvéd ezzel a telek könyvi tulajdonossal nem azonos Ny. L. ellen bizonyos házasságvédői díj erejéig végrehajtást vezetvén, a végrehajtási zálogjogot a fentemlített birtokjutalékra kebelezte be, azután ezt a birtokjutalékot elárvereztette, mely alkalommal azt saját írnoka vette meg 53 K 76 f. vételárban, aki azt harmadik személynek tovább eladta. Ténykép megállapíttatott ebben a perben a fellebbezési bíróság által, hogy a cs.-i telekkönyvből nyilván kitűnt, hogy mind a két Ny. L.-nak külön-külön telekjegyzőkönyvben felvett ingatlana volt, s a telekkönyvi bejegyzésekből a két különböző Ny. L. nem azonos volta is nyilvánvaló volt. Megállapítást nyert végül, hogy az elárverezett birtokjutalék telekkönyvi tulajdonosa az árverésről, illetve a végrehajtásról hivatalos értesítést soha sem kapott. Ezután a volt telekkönyvi tulajdonos jogutódai az elárverezett birtokjutalék tulajdonjoga iránt sommás pert tettek folyamatba E. Zs. és írnoka ellen, de keresetükkel úgy az elsőfokú, Polgári jogi határozatok tára. I 6