Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 1. kötet (Budapest, 1918)

i8 Magánjog 7addig tartott, míg mindkét házasfél élt és csak valamelyikének halála után történt a közös vagyontömeg felosztása olyformán, hogy ha meghalt a férj, Va rész jutott örököseinek, V3 rész a nőnek és ha meghalt a nő, Vs rész jutott örököseinek és 2,3 rész a férjnek (Stat. L. II. tit. 4. §. 2. és 5.). Az osztrák polgári törvénykönyvet Erdélyben életbelépteta 1853. május 29-én kelt nyilt parancs XII. cikkében rendeltetett, hogy azon kérdés, mennyiben maradjanak fenn továbbra is azok a jogviszonyok, melyek házastársak közt vagyonukra nézve a polg. törvénykönyv hatályba lépte előtt kötött házasság által megállapíttattak, az egyidejűleg kibocsátott ősiségi nyiltparancs szabályaihoz képest ítélendők meg; ezen ősiségi nyiltparancs 12. §-ában pedig rendeltetett, hogy a házastársak közt fennálló törvényes vagyonközösség (communio bonorum) azon törvények szerint ítélendő meg, melyek a házasság megkötésekor érvényben voltak. Világos ezen rendelkezésből, hogy az erdélyi részek mindazon területein, amelyekre a szász statútumok hatálya kiterjedt, az illető házasfelek közt a vagyonközösség úgy, amint az a statútumokban szabályozva volt, a polg. törvénykönyv behozatala utáni időre is fenntartatott, amiből önként következik, hogy mindazon jogkövetkezmények is fennmaradtak, amelyek ezen vagyonközösségből folynak. Mindazáltal nyilvánult és bírói határozatokban megerősítést is nyert az a nézet, mintha a fentemlített intézkedések által csak a házastársaknak a vagyonközösségből folyólag már megszerzett kölcsönös jogai határoztattak volna fenntartandóknak és így nem lenne kizárva az, hogy mindegyik házasfél a polg. törvénykönyv hatályba lépte után ezen törvény hez képest kizárólagos tulajdont szerezhessen és arról szabadon rendelkezhessék. Hogy ezen nézet tarthatatlan, bizonyos nemcsak annálfogva, mert az idézett intézkedések a fennállott vagyonközösséget mint már megállapított Jogviszonyt tartották fenn, nem tévén különbséget a polg. törvénykönyv hatályba lépte előtt már létező és az után szerzendő vagyon közt, de minden kétségen kívülivé tétetik az 1856. évi június 8-án kelt igazságügyminiszteri rendelet által, melyben hivatkozással az ősiségi nyiltparancs fentidézett 12. i-árja. rendeltetik, hogy csőd esetében a csőd mindkét házasfél összes vagyona felett nyitandó és csak azon vagyon szakítandó ki, mely a házasság előtt kötött szerző-