Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 1. kötet (Budapest, 1918)

122 Magánjog tetővé tétessék. Ha tehát a lemezek és hengerek alkalmasak a zenemű előadásának megrögzítésére, s a zenemű élvezetének közvetítésére, akkor azok a zenei gondolat megrögzítése, tartós kihasználása és bármikor leendő kiválthatósága szempontjából teljesen egy tekintet alá esnek a nyomtatott vagy irott hangjegyek rendeltetése céljával. A zeneműnek a hengerre vagy lemezre történő átvitele lényegileg nem más, mint a rendszerint hangjegyekben megrögzített zenedarabnak erőművi úton való utánképzése, hogy a zeneműnek zengő hangokban való átültetését s a hallgató hallószervéhez való juttatását emberi kéz játéka helyett a hangot kiváltó gépezet működésbe hozatala közvetíti, s így nyilvánvaló, hogy az írott vagy nyomtatott hangjegyeket a lemezek és hengerek zeneileg teljesen egyértékűleg helyettesítik, s a forgalom tárgyát is azokhoz hasonló célzattal és jelentőséggel képezik. Alpereseknek a külföldi judikaturának a géphangszerekre vonatkozó, részben a nálunk érvényben nem lévő berni egyezmény zárójegyzőkönyvének 3. pontján alapuló állásfoglalására történt hivatkozása a hazai törvény alkalmazásánál figyelembe nem jöhet. Alperesek továbbá a felebbezésükben is azt fejtegetik, hogy a géphangszerek általánosan elterjedt használata már évek hosszú során át háborítatlanul gyakoroltatik, ami ellen a zeneszerzők soha sem tiltakoztak, s azt jogaik megsértésének nem tartották. E szerint a géphangszerek szabad használata oly általánosan bevett szokássá vált, amelyre alperesek teljes joggal támaszkodhatván, a most terhükre megállapítani kivánt bitorlást el nem követték. Alpereseknek ez az álláspontja azonban merőben téves, mert ha áll is az, hogy a zeneszerzők részéről a törvény meghozatalakor már ismert, de az újabbkori géphangszerekhez képest még csak kezdetleges szerkezetű, s a szó igazi értelmében vett zenei élvezetet alig nyújtó géphangszerek ellen panasz nem tétetett, ebből SL körülményből csak arra lehet következtetni; hogy a zeneszerzők műveiknek ilyen művészietlen visszaadásában szerzői joguk jelentékeny sérelmét nem látták, de a kisebb sérelemnek a szerzők részéről történt eltűréséből nem lehet velők szemben olyan szokás létezését megállapítani, mely általánosan, tehát a zenei mechanika itt szóbanforgó ujabb és tökéletesebb találmányaira vonat-