Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 1. kötet (Budapest, 1918)

104 Magánjog és fákra, azután az álló korhadt fákra, és ha ezek a jobbágyok tüzifaszükségletének fedezésére nem elegendők, az élőfákra, s így a földesúri erdő állagára is kiterjeszti, ami által a jobbágyoknak haszonvétele a tűzi faizási jog rendeltetésének teljesen megfelelő terjedelemben állandóan biztosítva lett és a földesúri erdőre nézve a haszonvétel tekintetében a földesúr és jobbágyai közt közösség létesült. Ezektől lényegesen eltérő rendelkezést tartalmaz a bánsági úrbér Ill-ik feiezete i. §-ának i. pontja, amely a bánsági jobbágyok részére az őket addig is megilletett azt a kedvezményt állapítja meg, hogy ők hetenként, a földesúr által meghatározandó egy vagy két napon a földesúr erdejében tüzelőfa gyanánt — fizetés vagy más viszontszolgáltatás teljesítése nélkül — száraz hulladékfát szedhetnek. Ámde ugyanezt a kedvezményt nyújtja általában a szegényeknek már az említett úrbéri szabályzat létrejöttét megelőző időben, 1769. évi december hó 22-én Kelt erdőrendtartás 46. §-ának következő intézkedése is: ((Quamquam admodum justum, sequumque sit, ut pauperibus hinc in de sparsim iacentia ligna minora, quse nempe absque securis aut ullo alio adminiculo nudis manibus super genu frangi, aut fracta iam et iacentia colligi possunt, duabus in hebdomada, e. c. Lunse ac Jovis, aliisve pro placito sylvse possessorum constituendis diebus, vei festő in has dies incidente, sequente mox die legenda et in dorso domum deportanda concedantur.» De az országos levéltárból beszerzett iratok között feltalálható bánsági úrbér tervezete Ill ik fejezetének 1. §-ára vonatkozó indokolás kifejezetten arra utal, hogy a tervezet a magyar úrbérben foglalt faizási jogszabályokkal egyező rendelkezések felvételét főleg azért nem tartotta helyesnek, mert a bánsági jobbágyoknak «már úgyis» joguk volt száraz hulladékfát szedni, felesleges volt volna tehát őket új szolgálmánnyal terhelni, ez pedig mellőzhetetlenné vált volna az esetre, ha a földesúr jövőre a jobbágyokat elegendő fával látná el. Ez azonban az indokolás szerint azért sem volna helyes, mert a földesurat jövőre a különben is gyéren előforduló erdők letárolására kényszerítené, ha. pedig ezt a földesúr nem tenné, akkor a jobbágyok úgy sem jutnának a már meglevőnél kedvezőbb helyzetbe. Ezt az indokolást és vele kapcsolatban az 1780. évben ki-