Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 1. kötet (Budapest, 1918)

04 Magánjog 42. lanokra való bekebelezését elrendelő részében mindkét alsóbíró­ság ítéletét megváltoztatja, s a felperest a kegyúri kötelezettség telekkönyvi bekebelezésére irányzott keresetével elutasítja. Indokok: Egyetemleges kötelezettség csak szerződés, vég­rendelet vagy a törvény rendelkezései által keletkezhetik. Felperes nem is állítja, hogy az alperesek, akiket a kegy­uraság ingatlanaik után közösen terhel, az egyetemleges kötele­zettséget az egyház irányában szerződésileg magukra vállalták, vagy az egyetemleges teher viselésére végrendeletileg kötelez­tettek ; olyan törvényes rendelkezés pedig, mely a társkegyurak egyetemleges kötelezettségét megállapítaná, nem létezik. Ennélfogva és tekintettel arra is, hogy a kegyurasággal terhelt ingatlanokra vonatkozó birtokviszonyok időközben meg­változván s az ingatlanok számos egyén elkülönített tulajdonába és birtokába menvén át, az egyes aránylag csekély terjedelmű s értékű ingatlanrészek tulajdonosainak egyetemleges megter­helése a méltányossággal sem egyeztethető össze: a másodbíró­ság ítéletének az egyetemleges kötelezettség megállapítására vonatkozó részét megváltoztatni s e tekintetben az elsőbíróság ítéletének rendelkezését azzal a közelebbi meghatározással kellett helybenhagyni, hogy az egyes csoportokba osztott alperesek az illető csoportra eső fenntartási költségekhez egymásközt birtok­arányban tartoznak, hozzájárulni. A kegyúri kötelezettség telekkönyvi bekebelézését illetőleg mindkét alsóbíróság ítéletének megváltoztatásával felperest a bekebelezés iránt előterjesztett kereseti kérelmével el kellett utasítani, mert a kegyúri kötelezettség nyilvánkönyvi bejegyzé­sének kérdése törvényileg szabályozva nincs, s ebben a kérdés­ben törvényes gyakorlat sem fejlődött ki és mert az ingatlannal összekötött kegyúri kötelezettség dologi teher lévén, az mint ilyen, az illető ingatlanokat, s illetve azoknak mindenkori tulaj­donosait, nyilvánkönyvi bejegyzés nélkül is feltétlenül terheli, s ennélfogva annak telekkönyvi biztosítására szükség nincs; mert továbbá a kegyúri kötelezettségből folyó, esetenként fel­merülhető tehernek összegszerű mennyisége előre meghatároz­ható nem lévén, az határozatlanságánál fogva a telekkönyvi rendtartás 64. §-a értelmében sem bekebelezésnek, sem előjegy­zésnek tárgya nem lehet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom