Vadász Lajos (szerk.): Magánjogi törvénykönyvünk és élő tételes jogunk, 1. kötet. Személyi-, családi- és dologi jog (Budapest, 1929)

érteni, mely a 28.000—1919. 1. M. számú rendelet 11. §. 1. bekezdése értelmében az eltűntről rendelkezésre álló nyomozati adatokat a bírósággal közli. Ez a rendelet kihirdetésének napján lép életbe. Kelt Budapest, 1925 szeptember hó 25-én. Joggyakorlat a holtnaknyilvúnííúshoz. I. Régi gyakorlat: Grecsák, i. m. I. 33—41. II. Az új gyakorlatban csak szórványosan találkozunk felsőbírósági határozatokkal. Megemlítjük ezek közül a következő lényegesebb döntéseket. Időelötti és elutasítandó a kereset a Kúria szerint, ha a távollét ideje a kereset beadásáig méig nem járt le. (K. Rp. 472—1915. Gr. i. m. XVI. 1059). Külföldi csak akkor nyilvánítható holtnak, ha utolsó rendes lakása itt volt, vagy ha nálunk örökség tárgyául szolgáló vagyona van. (K. 1288—1913. Gr. XVI. 1056. és K. Rpk. III. 6268—1916. Pdt. III. 117,) A holtnaknyilvánítási kérelemre jogosult bírói gyakorlatunk szerint az örökös engedményese (2523—1899. Gr. I. 41.), a házastárs bármily alapon (2983/898), az életbiztosítási összegre kijelölt kedvezményezett (Kovács i. m., II. 868 ), a hagyományos, az utóörökös s a hitbizományi várományos. (Antalfi i. m., II. 1135.) III. A holtnuknyilvánitds hatása az ezzel egyidejűleg folyó perre. A holtnaknyilv. végzés jogerőre emelkedése előtt ügygondnok útján perelt eltűntnek saját személyében marasztalása joghatályos, — persze az örökösök perbevonása nélkül! (III. 1734/928. — 929. I. 8. J. H. III. 205.) Holtnaknyilvánítási eljárás a Pp. szerint. A holtnaknyilvánitás kérésére jogosultság. Eltűnt egyén holtnaknyilvánítását a házastárs, az örökös és ezeken kívül mindenki kérheti, ki az eltűnt halálának megállapításában jogilag érdekelve van. (732. §.) A. holtnaknyilvánítás esetei. Az ebben a címben szabályozott eljárás szerint a bíróság azt, aki eltűnt és e miatt halálát bizonyítani nem lehet, holtnak nyilvánítja: 1. ha születése óta harminc év eltelt és annak az évnek végétől számítva, amelyben hír szerint még életben volt, tíz év óta híre veszett; 2. ha születése óta hetven év eltelt és annak az évnek végétől számítva, amelyben hír szerint még életben volt, öt év óta híre veszett; 3. ha háborúban vett részt és annak folyamán tünt el, azóta híre veszett és annak az évnek végétől számítva, amelyben a háború bevégződött, három év eltelt; 4. ha hajótörést szenvedett, azóta híre veszett és a hajótöréstől számítva három év eltelt; vagy 5. ha egyéb körülmények között életveszélyben forgott, azóta híre veszett és az életveszélyt előidéző körülmény megszűntétől három év eltelt. Tengéin' hajó törése vélelmezhető, ha a hajónak egy év óta nyoma veszett,, annak az évnek a végétől számítva, amelyben hír szerint a hajó még megvolt. A hajótörés napjáúl az egy évi határidő utolsó napját kell tekinteni. Ha az életveszélyt előidéző körülmény megszűnését megállapítani nem lehet; az 5. pontban említett három évi határidőt attól az időponttól kell számítani, amelyben az életveszélyt előidéző helyzetnek a körülmények szerint megszűnnie kellett volna. (733. §.) — 27 —