Vadász Lajos (szerk.): Magánjogi törvénykönyvünk és élő tételes jogunk, 1. kötet. Személyi-, családi- és dologi jog (Budapest, 1929)

4038/1919. M. E. r. 9. §. Nem peres ügyben a 2. §-ban említett időben (vagyis a rendes bíróságok működésének szünetelése alatt 1919. március 20-tól 1919. aug. 19-ig) hozott" bírói határozatok érvényben maradnak. A 2. §. szerint érvénytelen határozat alapján elrendelt végrehajtás és az annak alapján a végrehajtató által szerzett jogok érvénytelenek, harmadik jóhiszemű szerző jogai azonban ily esetben is érintetlenül maradnak. 4038/1919. M. E. r. 3. §. Polgári peres vagy nem peres ügyben . . . az 1919. március hó 20. napja előtt megkezdett, de e napig még le nem járt határidő a jelen rendelet életbelépésével újra kezdődik. Az elévülés határidejébe, valamint a jogok érvényesítésére vagy fenntartására megállapított határidőbe nem számítható be az az idő, ameíly alatt a rendes bíróságok működése szünetelt. Jegyzőt. A háború esetére szóló kivételes hatalmat a 6310/1922. M. E. sz. rendelet 7922. július 26. napjával megszüntette. Megemlítjük még, hogy az 5230/1922. M. E. sz. rendelet a hatályon kívül helyezett, — a 6976/1922. M. E. sz. rendelet pedig a hatályban tartott rendeleteket sorolja fel. (L. Szerző i. m. I. köt. 12—40 lapjain.) Jegyzet. A MTK. bevezető része csak „néhány alapvető fogalmat és néhány alapvető tételt" tartalmaz. Az 1. §. 1. bek. a jogképességet érinti. Jogképes az a — természeti vagy jogi — személy, aki jogokat és kötelezettségeket szerezhet. A jogképesség kezdete természetes személyeknél az élveszületéssel esik össze, jogi személyeknél pedig az érvényes keletkezéssel. (MTK. 43. §.) Feltételesen jogképes a méhmagzat is, élveszületése esetére. MTK. 8. §., 2. p.) Élő jogunkban a Qyt. 30. §-a és az öelj. 128. §-a védi a méhmagzat érdekeit. A méhmagzatot azok a jogok illetik meg, amelyek a születéstől visszafelé számított 180—300 napig terjedő időben váltak esedékessé. A jogképesség elvileg egyenlő. Azonban az egyes személyek között bizonyos különbségek észlelhetők. így pl. az ünnepélyes szegénységi fogadalmat tett szerzetesek és apácák saját személyükben teljesen szerzőképtelenek, mindent csak szerzetük javára szerezhetnek, ha szerzetük birtokképes. Halál esetére azonban végrendelet alapján örökölhetnek, míg törvényes öröklés útján csak felmenőik ági vagyonából részesedhetnek osztályrészük 10.000 K-t meg nem haladó Vio-e erejéig és csak készpénzben (1715:LXXI. tc.) Az 1774. évi július 14-iki kir. rendelet szerint végrendelet alapján évi 400 K-t örökölhetnek. b) A kolduló és kitiltott szerzetek és ezek \tagjui semmiféle vagyonnak nem lehetnek alanyai, c) A törvényesen elismert hitfelekezetek ingatlanszerzési képességét az 1895:43. tc. 9. §-a úgy élők között, mint halál esetére a törvényben meghatározott kulturális és egyéb célokra korlátozza, míg a törvényesen el nem ismert felekezetek öröklés útján nem szerezhetnek ingatlanokat; d) A bányahatóság alkalmazottai saját hatóságuk területén nem szerezhetnek bányatulajdont, e) Jogi személyek — a törvényes kivételtől eltekintve — mezőgazdasági ingatlant csak az Országos Földbirtokrendező Bíróság jóváhagyásával szerezhetnek. (192Ú:XXXVL. tc. 88. §.) — 9 —