Vadász Lajos (szerk.): Magánjogi törvénykönyvünk és élő tételes jogunk, 1. kötet. Személyi-, családi- és dologi jog (Budapest, 1929)

zastársát illendően eltemettetni. Ez nem változtat az örökös felelősségén a temetés költségéért. Jegyzet. A házasfelek eltemettetése jogára szép indokolást tartalmaz a Kúria 29/910. sz. ítélete, amdy szerint a férjhezment nő a házasságkötéssel kiválik szülei családjából, férje családjába megy át és habár a nő és szülei közt a vérségi összeköttetés nem is szakad meg, az új kötelék, amely őt férjéhez és gyermekeihez fűzi, erősebb a szüleihez való vérségi kapcsolatnál. Ezért a nő szüleinek sincs joguk meghatározni a feleség sírhelyét s elhalt leányukat a férj kijelölte sírból kivétetni s a családi sírboltba helyeztetni. 121. §. A házasársak a házassági viszonyból folyó vagyoni kötelezettségeik teljesítésében egymás iránt ugyanazzal a gondossággal kötelesek eljárni, mint a saját ügyeikben. Ez azonban nem mentesíti őket a súlyos gondatlanságért való felelősség alól. Jegyzet. A jegyesek a házasielek harmadik személyekkékötött ügyletei nem esnek okirati kényszer alá. Egymás között azonban egynémely lényegesebb jogi ügyeiket nem perfektuálhatják korlátlansággal. Általában véve a következő csoportosítást lehet adni ezekről a jogügyletekről: 1. Vannak olyanok, amelyekhez jogunk alakszerűséget nem kíván s amelyek feltétlenül hatályosak ügy egymás között, mint kifelé ható vonatkozásaikban. Ide sorozandók pl az úgynevezett mindennapi ügyletek, minők a háztartáshoz szükséges dolgok bevásárlása, a férj és gyermekek ruhaneműinek vétele a feleség részéről, amelyek még megbízás nélkül is érvényesek. 2. Előfordulnak olyan jogi ügyek is, amelyek Írásbeli, magánokirati formához vannak kötve, mint pl. a járásbírósági perben— ha az ügyvédi képviselet nem kötelező — a házastársak (de nem a jegyesek is!) egymást írásbeli meghatalmazás alapján képviselhetik. (Pp. 95. §. 1. bek.) 3. Az esetek egy meghatározott csoportjában a törvény megköti a felek kezét a harmadik személyekkel szemben való okirati bizonyítás tekintetében aképpen, hogy az okiratok közül csak a közjegyzői okiratot ismeri el bizonyító erővel bírónak. (De nem zárja el a feleket egyéb bizonyító eszköztől, pl. tanúvallomással való bizonyítástól.) Tehát ha a házasfelek csak magánokirattal bizonyíthatnak, harmadik személyekkel szemben pervesztesek. Az ily okiratokra az a vélelem, hogy a hitelezők kijátszására vétettek fel. 4. Végül az esetek utolsó kategóriája az, amelynél a közokirati forma mellőzésével kötött szerződések érvénytelenek. A 3. és 4. csoportra a következő törvényes rendelkezések ismertetendők: 1886:VII. tc. 21. §-a. Okirat által való bizonyítás csak közjegyzői okirattal történhetik. a) a hozomány átadásáról, illetve átvételéről kiállított elismervényeknél, akár a házastárs vagy jegyes, akár más részére állíttatik ki, amely elismervények harmadik személyekkel szem— 136 —