Vadász Lajos (szerk.): Magánjogi törvénykönyvünk és élő tételes jogunk, 1. kötet. Személyi-, családi- és dologi jog (Budapest, 1929)

Nem tekinti bírói gyakorlatunk megtámadási oknak: szüzesség hiányát (5759—1897.); a görvélykórt (902—1903.); a házasfél családjában öröklékeny elmebetegséget (2077—1903.); a könnyen felismerhető szellemi korlátoltságot és gyengeelméjűséget (8917—1903.); az elváltság személyi állapotának eltitkolását (8242—1903.); a nemes származásnak, vagy nagyobb jövedelemnek színlelését (406—1898.) és az éjjeli vizömlést impotencia nélkül. (6442—1904.) 56. §. A megtámadásra jogosítva van: a) a 7. §. ellenére kötött házasság esetében, amíg a házastárs fejletlen kora tart, az igazságügyminisztertől nyert felhatalmazás alapján a kir. ügyész, ezentúl maga a házastárs b) a 8. §. ellenére kötött házasság esetében, a fejlett korát elért kiskorú házastárs, és amíg kiskorúsága tart, az ő gyámhatósága; c) az 53—55. §-ok eseteiben a kény szemeit, tévedő vagy megtévesztett házastárs. A gyámhatóság a megtámadás jogát az árvaügyész által gyakorolja. Az a házastárs, aki fejlett korán ik elérése után a házasságot helybenhagyja (44., 65. §-ok), azt amiatt, hogy a 8. §. ellenére köttetett, meg nem támadhatja. 57. §. A megtámadás határideje egy esztendő. E határidő számítandó: a) a 7. §. ellenére kötött házasság esetében a kir. ügyészre nézve a) attól a naptól, amelyen a házasság megtámadhatósága hivatalos tudomására jutott; a házastársra nézve amely napon fejlett korát elérte; b) a 8. §. ellenére kötött házasság esetében a gyámhatóságra nézve attól a naptól kezdve, amelyen a házasság megkötése hivatalos tudomására jutott; (58. §.) a házastársra nézve amely napon a házasságot kötötte, ha pedig ekkor még fejletlen korú volt, amely napon fejlett korát elérte; c) az 53—55. §-ok eseteiben attól a naptól, amelyen a házastárs a kényszer hatása alól felszabadult vagy a tévedést avagy megtévesztést felismerte. Joggyakorlat. Bontó- és érvénytelenítő kereset elévülésének viszonya. A megtámadási határidő (6 hó. Illetve 1 év) alatt megindított bontó kereset nem akasztja meg az érvénytelenítési kereset elévülését. (K. 1598—1901.) Az elévülési határidő kezdete: impotenciánál az állítólagos tévedés felismerése, illetve az elhagyás napjától számítandó. (K. 6407—1900.) 58. §. A gyámhatóság tudomásával egyenlő hatályú azon törvényes képviselő vagy szülő tudomása, akinek utólagos beleegyezése a megtámadás kizárásához elégséges. Ha ehhez csak mindkettő utólagos beleegyezése elégséges és a tudomás különböző napon keletkezett, a határidőt a későbbi tudomás napjától kell számítani. Annak, aki időközben vált beleegyezésre jogosulttá, korábbi tudomását úgy kell tekinteni, mintha a jogosultsággal egyidejűleg szerezte volna. — 99 7*