Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

79 60. szám. (Hatáskör "20 frtot meg nem haladó biztosítási dij iránti perekben.) A 20 forintot meg nem haladó biztosítási dij megfizetésére irányuló kereset sommás eljárás alá és a kir. járásbíróság hatáskörébe, vagy pedig az 1877 : XXII. törvényczikkben szabályozott községi birósági eljárásra tartozik-e? (Az I. G. 12/1895. p. f. számhoz.) Határozat: A 20 forintot meg nem haladó biztositási dij megfizetésére irányuló keresetek az 1877 : XXII. törvényczikkben szabályozott községi bíráskodás hatáskörébe tartoznak. Indokok: A sommás eljárásról szóló 1893 : XVIII. t.-cz. 1. §-a szerint az abban elsorolt ügyek csak annyiban tartoznak sommás eljárás alá és a kir. járásbíróság hatásköréhez, amenynyiben azok az 1877 : XXII. t.-czikkben szabályozott községi bírósági eljárásra utalva nincsenek. ^ Az 1893 : XVIII. t,-cz. 225. §-a szerint is az 1877 : XXII. törvényczikknek a községi bíráskodásra vonatkozó rendelkezései továbbra is érvényben maradnak. Ieaz ugyan, hogy az 1877 : XXII. törvényczikk 11. §-a végbekezdése a 8. pontban emiitett vásári ügyeken kivül a kereskedelmi ügyeket, a kisebb polgári peres eljárás, illetve a községi bíráskodás alól kivette: ezen az alapon azonban a 20 frtot meg nem haladó biztositási dijak iránt indított kereseteket a községi bíráskodás hatásköre alól kivonni nem lehet, mert mellőzve azt, hogy az 1877 : XXII. törvényczikk 11. §-a végbekezdése nem kereskedelmi ügyletekből felmerült keresetekről, hanem kereskedelmi ügyekről szól, ügy alatt pedig, ha e kitétel peres eljárást szabályozó törvényben használtatik, magát a pert kell érteni, a törvény meghozatalának indoka nem hagy kétséget arra nézve, hogy itt a kisebb polgári peres ügyek, illetve a községi bíráskodás alá eső ügyek minőségének meghatározásánál tisztán perjogi szempontok vétettek irányul és hogy a törvény az abban szabályozott eljárás szabályai szerint a kereskedelmi bíróságok illetőségi körébe esnek. Hogy az idézett törvényhelynek ez a helyes értelme, ezt bizonyítja az a tény is, hogy az 1877 : XXII. t.-cz. 46. §-a tüzetesen szabályozta a bejegyzett kereskedők könyveinek bizonyító erejét, ez pedig felesleges lett volna, ha a törvénynek az lett volna a czélja, hogy a kisebb polgári peres eljárás köréből nem csupán a kereskedelmi bíróságok hatáskörébe utalt, illetve a kereskedelmi eljárás alá tartozó ügyek, hanem a kereskedelmi ügyletekből felmerülő összes ügyek kizárassanak. A fenforgó kérdés megoldásánál is csak ezek a perjogi szempontok szolgálhatnak irányul, s tekintve, hogy az 1893 : XVIII. t.-cz. a sommás ügyekre nézve a külön kereskedelmi eljárást és a járásbíróságok mint kereskedelmi szakbiróságoknak hatáskörét végképen megszüntette és a budapesti és pestvidéki