Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

65 Határozat: Azokban a községekben, amelyekben úrbéri italmérés gyakoroltatott, az azért megállapított kártalaniási öszszegre a tulajdonjog a volt úrbéreseket illeti. A megállapitott kártalanítás összege azonban kötményezett kötvényekben a jelenlegi politikai községnek adandó ki. Indokok: Az, hogy az 1888. évi XXXVI. t,-cz. alapján az úrbéri italmérést megállapitott kártalanitási összegre a tulajdonjog kit illet meg, magában véve kétséges nem lehet. Midőn a régibb hazai törvényhozás az eredetileg kizárólagosan földesúri jogot képező korcsmárlási jogosultságban a jobbágy-községet is részesítette, tette ezt az úrbéresek felsegélése czéljából, amint az a vonatkozó törvényekben határozott kifejezést is nyert, jelesül az 1836. évi 14. törvényczikkben, melyben a jobbágy-községeknek engedélyezett bormérés a volt jobbágyokat a teleknek haszonvételén felül illető hasznok között soroltatik fel, valamint az erdélyrészi 1846/7 : V. t.-czikkben is, mely szerint az úrbéreseknek adott borkorcsmáltatási engedély a pálinkaés sör-árulhatási szabadsággal együtt, a földesuraknak az úrbéresek felsegélése iránti törekvésük kimutatásául átruháztatni czéloztatott az úrbéres közönségekre. A községek politikai átalakítása a szerzett jogok sérelmére nem lehetvén, a volt úrbéresek jogukat a rendezett uj községben, melyben jelentékeny tényezőként benfoglaltatnak, el nem veszthetik. Ehhez képest ki kellett mondani, hogy az úrbéri italmérést megállapitott kártalanitási összegre a tulajdonjog a volt úrbéreseket illeti. Egyszersmind azonban: tekintve, hogy a hivatólt 1836. évi 6. t.-cz. 2. §-a bormérést csak a jobbágy-községnek, melynek különös birája és esküdtjei vannak, engedi meg és annak 3-ik bekezdése minden mérést az egyes jobbágyoknak teljességgel megtilt, az erdélyrészi 1846/7: V. t.-cz. pedig szintén az italmérési engedélyt SzentMihály napjától újévig az úrbéres közönségekre közjövedelem alapjául átruházni czélozta; tekintve, hogy a jobbágy-községek közhaszonvételei és jövedelmei között az úrbéri italmérés jövedelmei is, az 1836 : IX. t-cz. é(S az azzal kapcsolatos rendeletek értelmében árverés utján rendszerint haszonbérbe adattak s a befolyó jövedelmek községi kiadások fedezésére fordíttattak, e szerint tehát nyilvánvaló, hogy az úrbéri italmérés nem az egyes jobbágyoknak engedélyezett egyéni jog, hanem a jobbágy-községre átruházott javadalom volt és a jobbágy-község czéljaira és közszükségleteire rendelt vagyont képezett; tekintve, hogy az 1853. évi márczius 2-án, illetve 1854. évi június 21-én kelt úrbéri nyilt parancs 23. §-a, illetve 31. §-a, valamint az úrbéri kapcsolatból fenmaradt jogviszonyokat rendező 1871. évi LIII. t.-cz. 5. §-ának végbekezdése a volt jobbágyoknak korcsmárlási jogát az eddigi úrbéri törvényekhez kéVajdafy: Teljes ülési döntvények. 5