Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

58 zálogilag bekábelezettnek tekintendő, s mint ilyen, minden eddig bekebelezett követelést is meglelőz. A felhívott törvényszakasznak eme rendelkezéséből kétségtelen, hogy az ilyen bejegyzéssel terhelt szőlőbirtok elárvereztetése esetében a befolyt vételárból a szőlődézsma-váltságnak tőke- és kamathátralékból álló egész összege volt kielégítendő, a jelzálogos hitelezők javára a C. teherlapon bekebelezett követelések előtt. Ezen törvény azonban a végrehajtási eljárásról szóló 1881. évi LX. t.-cz. 189. §-a, tehát későbbi törvény által változást szenvedett, amennyiben ezen §. c) pontjában világosan azt rendeli, hogy az elárverezett szőlőbirtok vételárából a jelzálogos hitelezők előtt előnyös tételként az ingatlant közvetlenül terhelő szőlődézsmaváltság-összegnek csak az árverés napját megelőzőleg esedékessé vált, három évnél nem régibb időről hátralékban levő részletei elégitendők ki. A végrehajtási törvény kifejezetten nem intézkedik ugyan a három évnél régibb szőlődézsma-váltsági hátralékokra nézve, de hogy ezek az előbb bekebelezett követelések előtt a vételárból kielégítést egyáltalában nem nyerhetnek, kitűnik az 1881 :LX. t.-cz- 190. §-ából is, melyben az foglaltatik, hogy az előző szakaszban felsorolt előnyös tételek kielégítése után a vételárból a telekkönyvi rangsorozat szerint a jelzálogos hitelezők elégitendők ki, ezek közé pedig a birtoklapon bejegyzett, tehát a teherlapon rangsorozattal nem biró szőlőváltság nem tartozik. Egyébiránt, hogy a három évnél régibb szőlőváltsági hátralékoknak a bekebelezett követelések előtt való sorozását maga a törvényhozás mellőzni kívánta, nyilvánvaló a végrehajtási eljárás szabályozása tárgyában 1879. évi február 22-én beterjesztett törvényjavaslatnak a szőlődézsma-váltságok hátralékaira vonatkozó indokolásából, melyben az mondatik, hogy a szőlődézsma, úrbéri s más hasontermészetü váltságok három évnél régibb hátralékainak ímesszebb terjedő kiváltságot adni, mint az államadóknak, nem lehet; kiemeltetvén az indokolásban különösen az is, hogy azon jogosított* aki a hátralékokat f elszaporodni engedte, a károsodást önmagának kell, hogy tulajdonítsa. De a végrehajtási törvény 189. §. c) pontját akkép értelmezni sem lehet, hogy az által a szőlőváltsági hátraléknek csak az előnyös tételek közé felveendő részlete határoztatott volna meg, a három évnél régibb hátralékok kielégítésére nézve pedig az 1868: XXIX. t.-cz. 9. §. rendelkezése továbbra is épségben hagyatott volna; mert a 189. §. c) pontjában felsorolt követeléseken kivül a C. teherlapon bekebelezett követelések előtt kielégítést nyerő más követelések nem létezvén, a 189. §. c) pontja egészen felesleges lenne*. Kelt Budapesten, a m. kir. Curia polgári szakosztályainak 1890. évi január hó 4-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1890. évi február hó 28-án tartott teljes ülésben. = L. 17., 25., 38., 50. és XIII. p. d.-eket.