Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

53 Határozat: A törvényes osztályrészre (kötelesrészre) jogosultnak a kötelesrészhez való joga, ha annak érvényesítése előtt meghalt, átszáll az ő örököseire. Indokok: Az 1861. évi id. törv. szabályok 7. §-a az öröklési jog egyik tárgya, a végrendelkezési jog iránt intézkedvén, a törvényes osztályrészt (kötelesrészt) a végrendelet nélküli törvényes örökség felében határozza meg és ezzel magát a törvényes osztályrészt örökrésznek, oly örökségnek minősiti, mely a leszármazókat s esetleg a szülőket az örökhagyó végrendelete ellenében is a hagyatékból megilleti. Eme jogi minősége a törvényes osztályrésznek — minden kétséget kizárólag — kitűnik abból is, hogy a kötelesrészhez való jog nem személyes, hanem örökösödési perrel érvényesítendő és e perben, az id. törv. szab. fentidézett 7. §-a szerint, csak ugyanazok a kitagadási okok vétethetnek tekintetbe, melyeket olyanokul a hármas könyv I. r. 52. és 53. czimei a szülők és a leszármazók öröklési viszonyaira nézve általában megjelölnek; de ezen felül, — a dolog természetéhez s a törvényes gyakorlathoz képest, — a betudásnak is ugyanazon jogelvei alkalmazandók a kötelesrészre jogosulttal szemben, melyeket más öröklési igényekkel szemben követni kell. És mivel az örökségnek tárgyát általában vagyoni érték képezi: azért a kötelesrészt örökségi minőségétől nem foszthatja meg az, hogy a törvényes gyakorlatnál fogva a jogosult nem természetben, hanem csak pénzértékben követelheti kötelesrészét. Már pedig a megnyilt örökség — a hitbizomány, helyettesítés és utóöröklés eseteit kivéve — mindig átszáll az örököseire is az örökösnek, aki öröklési jogának érvényesítése előtt hal meg; • mert a megnyilt örökséghez, tehát a megnyilt kötelesrészhez való jog is nem legszemélyesebb s nem is személyes, hanem vagyoni jog, mely már átruházhatóságánál fogva sem tartozik a statusjogok közé, de amely nem sorozható ama vagyoni vagy kötelmi jogok közé sem, melyek csak bizonyos személy szükségeinek s egyéni érdekeinek kielégitésére szolgálhatván, vagy a személy egyéni minőségétől feltételeztetvén, átszállás (transmissio) tárgyát nem képezhetik, — mint amilyenek nevezetesen: a személyes szolgalmak, az életjáradék, a tartás, a visszavásárlás s elővásárlás joga és a meghatalmazás. A törvény ama rendelkezése, hogy kötelesrész csak a leszármazókat s esetleg a szülőket illesse, nem zárja ki a megnyilt kötelesrész átszállását; mert amit a kötelesrészre jogosult az örökhagyó halálával ipso jure megszerzett, az már az ő vagyoni jogkörébe jutott és átszáll, ha jogának érvényesitése előtt meghal, az ő örököseire épen ugy, mint ahogy átszáll a hitvestárs örököseire is az a megnyilt, de még nem érvényesített örökség, mit a törvény csak a túlélő hitvestársnak ad meg. Az a 'körülmény továbbá, hogy a kötelesrészre jogosult nem érvényesítette életében a íjogát, egymagában nem lehet akadálya