Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

50 mellett engedhető meg a megosztás vagy biztosítás? (7024/1880. 1. f. it„ 6353/1884 és 1530/1888. P. számokhoz.) Határozat: A házasság tartama alatt egyik házastársnak sincs joga a másik házastárs ellenében a közszerzemény megosztását, avagy biztosítását követelni. Indokok: A dolog természetéből folyik, de az 1723 : 49. t.-cz. világos rendeletéből is kitűnik, hogy csak azt lehet szerzeménynek tekinteni, ami az adósságok kifizetése és az ősi javak kiegészítése után fenmarad. Ezen jogi szabály teljes alkalmazást nyer a házasság tartama alatt a házasfelek által együtt szerzett vagyonra is. Minthogy pedig a házassági kötelék a házasfelek élete fogytáig vagy annak törvényes felbontásáig tart, s ezen időtartam1 alatt a házasfelek vagyoni állapota több rendbeli esélynek van kitéve s jamint kedvező körülmények között a házasfelek saját külön vagyonukat meghaladó értékkel gyarapodhatnak, ugy balesetek miatt nemcsak a már összegyűjtött szerzemény, de a saját külön vagyon is elfogyhat, avagy legalább a már bizonyos időben együttlevő vagyon értéke apadhat, ebből következik, hogy csak a házassági kötelék megszűntével áll be azon időpont, amidőn meghatározható az, van-e a házasfelek saját külön vagyonát, esetleg azok tartozásait meghaladó felesleg: azaz van-e közszerzemény? Ebből ismét az következik, hogy a közszerzeményhez való jog csak az egyik házastárs halála vagy a házassági kötelék felbontása után érvényesithető; mert ezen időpont előtt a vagyon szaporodása vagy apadása tekintetében a végeredmény bizonytalan lévén, közszerzemény jogilag nem, létezik; jogilag nem létező dolgokra pedig jogokat érvényesíteni nem lehet. Innen van, hogy amennyiben a házastársak közös keresménye által mind az özvegyi, mind a viszonos hitvesi örökrész gyarapodik, a magyar jogtudósok a közszerzeményhez való jogot mint a törvényes örökösödés egyik esetét tárgyalják és az összes tanok, valamint a törvényes gyakorlat abban foglalhatók egybe: hogy ott, ahol a nő a törvény erejénél fogva (ipso jure) közkereső, az egyik házastárs a máisik házastársnak a közszerzeményből őt illető fele részéről végrendeletet nem alkothat. És innen van, hogy azon időben, midőn minden jogesetre szabatosan meg volt állapítva azon perut, melylyel a jogaiban sértett fél jogait érvényesíthette, a közszerzeményt illetőleg csak arra létezett perut, hogy az egyik házastárs által a közszerzeményről alkotott végrendelet félretételével a másik házastárs a közszerzeményből őt illető felerészét a végrendeleti örököstől követelhesse, de nem volt perutnak helye arra, hogy az egyik házastárs a másiktól közszerzeményi részét a házasság felbontása előtt követelhesse. Minthogy pedig a közszerzeményre nézve az osztr. p. törvénykönyv behozataláig fennállott magyar jog szabályait az 1861. évben alkotott s a magyar magánjog visszaállítására vonatkozó