Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

46 álló bejegyzett adósságokra, a vételárt az eladónak megfizetni tartozik, tüzetesen meghatározó szerződés jön létre, az a félek között minden a szerződésben szabályozott kérdésre nézve törvény erejével bir és a netalán felmerült vitás kérdést a biró a szerződés szerint köteles eldönteni. Másként áll a dolog, ha a szerződő felek akár tudatlanságból, akár a kellő óvatosság hiányából elmulasztják meghatározni azt, hogy az ingatlanon fekvő adósságokat a vevő átveszi-e, vagy pedig azokat az eladó törleszti. Az osztrák polgári törvénykönyvnek az ideigl. törv. szabályok 156. §-a által a telekkönyvi rendelettel való egybefüggésénél fogva hatályban tartott 443. §-a szerint az ingatlan dolgok tulajdonával az ingatlanon fekvő bejegyzett terhek is átvétetnek. Értelmezi ezt a 928. §., mely szerint az ingatlanon fekvő adósságokért az eladó mindig szavatol. Ebből kétségtelen az, hogy csak iaz ingatlanra bejegyzett szolgalmak s ezeikhez hasonló egyéb terhek mennek át feltétlenül az uj tulajdonosra, ellenben ami az ingatlanra bejegyzett adósságokat illeti, azokra nézve a fölebb idézett 443. §. csak a jelzálog uj tulajdonosa és a jelzálogos hitelezők közötti jogviszonyt állapítja meg, ellenben az eladó és a vevő közötti jogviszonyt nem érinti, hanem azt a 928. §. akként szabályozza, hogy az ingatlanon fekvő adósságokért az eladó mindig szavatol. Ebből az következnék, hogy abban az esetben, ha a szerződő felek az adásvételi szerződésben az iránt, hogy a szerződés tárgyát tevő ingatlanra bejegyzett adósságokat a vevő tartozik megfizetni, nem intézkednek, az adósságokat mindig az eladó fél köteles fizetni, illetőleg ha a vevő fél azokat törlesztettje, tartozik a törlesztésre fordított összeget a vevő félnek megtéríteni. Lehetnek azonban esetek, hogy a felek a vételárt az ingatlan valódi féirtékéhez képest csekélyre szabják épen azon okból, mivel akaratuk az volt, hogy a vevő az ingatlanon fekvő adósságokat is a magáéból törleszsze. Ezen esetben a nyilvánkönyvekben bejegyzett adósságoknak megfelelő összeg a vételár alkatrészét képezi. Ha tehát a felek ilynemű akarata biróilag megállapítható, a vevő, aki az ingatlanon fekvő adósságokat a maga felelősségére és veszélyére tartozik törleszteni, feltétlenül kötelezhető arra, hogy a készpénzben meghatározott vételárt az eladó korábbi tulajdonosnak megfizesse. Ellenben fordulnak elő oly esetek is, amelyekbein a szerződő felek a vételárt az ingatlan valódi értékének megfelelő összegben állapítják meg, amelyekben az iránt, hogy az ingatlanra bejegyzett adósságok a vételár alkatrészét nem képezik, kétség fenn nem forog. Ily esetekben kétségtelen marad az, hogy a vevő az eladónak többet, mint a vételárt nem köteles fizetni, — hogy az eladó a vevőnek a vételár egyenértékét, tehát a tehermentes birtokot köteles átadni, hogy ezekből következőleg a vevőnek a vételár