Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

34 L e o p o 1 d i n a) szerint az evangélikusok a nem articularis helyeken továbbra is a kath. parochia kötelékéhez tartozóknak tekintettek, s ez alapon köteleztettek a párbért a kath. lelkésznek fizetni, — mig végre az 1790/1. évi XXVI. t.-czikk által a kath. egyház joghatósága alól teljesen feloldattak, s a kath. lelkésznek teljesített párbérszolgáltatások alól feltétlenül felmentettek. A törvényhozásnak utóbb emiitett határozott nyilatkozványaival szemben ki sem fejlődhetett oly általános jogszokás, melynek alapján a párbér tekintet nélkül a parochialis kötelékre, ingatlanokhoz kötött dologi teher természetét vette volna fel. Ezekből, valamint ama tényből is, hogy a párbért rendszerint csak a házasságban élők s az önálló háztartással biró özvegyek és özvegy nők szolgáltatták, és hogy azt a házatlan zsellérek is fizették, önként következik, hogy a némely canonica visitatiókban előforduló ama kitételeknek, hogy a párbér minden ház vagy minden telek után szolgáltatik ki, oly horderőt, mintha azok a párbérszolgáltatás jogi természetét fejeznék ki, tulajdonítani nem lehet, hanem a fentebbiekből folyólag fel kell tenni, hogy az emiitett és azokhoz hasonló kifejezések csakis a párbér kivetésének módját kívánják jelezni. Ezen általános elvi szempont azonban nem zárja ki azt, hogy a párbér egyes esetekben szerződés és más jogalkotó tények folytán ingatlanhoz kötött dologi teherré nem válhatott; mert a törvényhozás fentebbi intézkedései a felek cselekvényeit és szabad rendelkezését semmi irányban nem korlátozták, ily esetekben tehát, s valahányszor átvállalt vagy községileg avertált párbérről van szó, a fent kifejezést nyert átalános elv nem állhat útjában annak, hogy a fenforgó külön jogczimnél fogva a parochialis kötelékhez nem tartozók is a kath. lelkészt illető párbér fizetésére vagy kiszolgáltatására köteleztessenek. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1885. évi deczember hó 4-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1886. évi január hó 22-én tartott teljes ülésben. = A 30. p. d. szerint a párbér-ügyek eldöntése a polgári bíróságok hatásköréhez tartozik. 32. szám. (Kereset időelőttisége.) Időelőttiség indokából elutasitandó-e a kereset akkor, ha a fizetési (teljesitési) határidő a kereset beadása után, de a per befejezte előtt járt le? (5729/1884. P. és 712/1885. v. sz.-hoz.) Határozat: Azon körülmény, hogy a követelés a kereset benyújtásakor még nem járt le, nem szolgál akadályul a követelés megítélésére akkor, ha a teljesitési határidő és feltétel a per folyama alatt, az elsőbirósági Ítélet hozatala előtt bekövetkezett.