Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

22 tak, az egyidejűleg kibocsátott ősiségi nyiltparancs szabályaihoz képest Ítélendő meg; ezen ősiségi nyiltparancs 12. §-ában pedig rendeltetett, hogy a házastársak közt fennálló törvényes vagyonközösség (communio bonorum) azon törvények szerint Ítélendő meg, melyek a házasság megkötésekor érvényben voltak. Világos ezen rendelkezésekből, hogy az erdélyi részek mindazon területein, melyekre a szász statútumok hatálya kiterjedt, az illető házasfelek közt a vagyonközösség ugy, amint az a statútumokban szabályozva volt, a p. törv.-könyv behozatala utáni időre is fenntartatott, amiből önként következik, hogy mindazon jogkövetkezmények is fenmaradtak, melyek ezen vagyonközösségből folynak. Mindazonáltal nyilvánult és birói határozatokban megerősítést is nyert az a nézet, mintha a fent emiitett intézkedések által csak a házastársaknak a vagyonközösségből folyólag már megszerzett kölcsönös jogai határoztattak volna fentartandóknak, és igy nem lenne kizárva az, hogy mindegyik házasfél a p. törv.könyv hatálybalépte után ezen törvényhez képest kizárólagos tulajdont szerezhessen és arról szabadon rendelkezhessék. Hogy ezen n'ézet tarthatatlan, bizonyos nemcsak annálfogva, mert az idézett intézkedések a fennállott vagyonközösséget mint már megállapított jogviszonyt tartották fenn, nem tévén különbséget a p. törvénykönyv hatálybalépte előtt már létező és azután szerzendő vagyon közt, de minden kétségen kívülivé tétetik az 1856. évi június 8-án kelt igazságügyminiszteri rendelet által, melyben hivatkozással az ősiségi nyiltparancs fent idézett 12. §-ára rendeltetik, hogy csőd esetében a csőd mindkét házasfél összes vagyona felett nyitandó és csak azon vagyon szakítandó ki, mely a házasság előtt kötött szerződésnél fogva a törvényes vagyonközösség alól kifejezetten ki volt véve, — továbbá az 1859. évi augusztus 12-én kelt igazságügyminiszteri rendelet által, mely hasonlóképen hivatkozva az ősiségi nyiltparancs 12. §-ára, azt rendeli, hogy valamelyik házasfél halála esetében a túlélő házasfélnek a statutarius jog szerint őt illető rész és azonkívül még a p. törvénykönyv 757. és 758. §§-ain alapuló törvényes örökrész jár. Kelt Budapesten, a m. kir. Curia polgári szakosztályainak 1884. évi november hó 18-án tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi deczember hó 16-án tartott teljes ülésben. = A házassági vagyonjogra vonatkozik a 41. p. d. 20. szám. (Zálogjogi előjegyzésnek az osztrák államkincstár javára nincs helye.) Megengedhető-e a telekkönyvi rendtartás 93. §-a értelmében a zálogjogi előjegyzés az osztrák államkincstár javára egyenes vagy közvetett adók, illetékek, vagy jövedéki kihágásból eredő bírságok és büntetések biztosításául az osztrák közigaz-