Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

ía delkezése alá esnek, tekintet nélkül a végrehajtási zálogjog be­kebelezésére. Indokok: Az 1881. évi LX. t.-cz. 192. §-ának a) pontja azon, a kérdés lényegét nem érintő eltéréssel, hogy a három év az árverés s nem a sorrendi tárgyalás napjától számitandó vissza, — ugyanazt rendeli, amit rendelt már az 1868. évi LIV. t.-czikk 448. §-a; és a törvénykezési rendtartásnak ezen szakaszát a tör­vényes gyakorlat mindig ugy értelmezte, hogy az nem alkal­mazható a tőkekövetelés oly kamataira, melyek végrehajtási zá­logjoggal vannak a telekkönyvi rendszernek megfelelően be­kebelezve. Nem is volna indokolható az, hogy a tőke bekebelezése s a kamat egyszerű telekkönyvi kitüntetése már magában biztosítsa a hosszabb időről való kamathátralék elsőbbségét — kárával a telekkönyvi hitelnek és sérelmével a későbbi jelzálogos hitele­zőknek — akkor, midőn az egyszerű telekkönyvi kitüntetés nem nyújt a későbbi hitelezőnek kellő tájékozást az iránt, hogy mely idő óta s mily összegben áll fenn, s hogy tényleg fennáll-e a kamatkövetelés. Másképp áll a dolog ott, hol a kamat végrehajtásilag van Ítélet, birói egyesség, vagy közjegyzői okirat alapján, a telek­könyvi rendszernek megfelelően bekebelezve. Itt a végrehajtás elrendelése tanúskodik arról, hogy a kamat nincs kifizetve, és a későbbi hitelező a telekkönyvi rendelet 62. és 65. §§-ainak meg­felelő bekebelezés nyomán kiszámtihatja a követelést, mely do­logi jogkép terheli — tőke s kamat fejében — az ingatlant. De a telekk. rend. 62. §na joghatályával végrehajtásilag bekebelezettnek csak azt a megítélt, illetve birói egyesség, vagy közjegyzői okirat által megállapított kamatot lehet tekinteni, mely a bekebelezés napjáig már lejárt volt. Mert a telekk. rend. 65. §ja csak szám- és összegszerüleg meghatározott követelésnek biztosításául engedi meg a zálogjog bekebelezését; már pedig a jövőben lejárandó kamatok nem voltak a bekebelezéskor szám­s összegszerüleg meghatározhatók, s a későbbi hitelező is az ingatlant terhelő kamathátralék összege iránt csak annyiban tá­jékozhatja magát a telekkönyvben, amennyiben a kamathátra­léknak telekkönyvileg kitüntetett kezdő időpontjától fogva a be­kebelezés napjáig számithatja a lejárt kamatot. Csak a lejárt kamatokat ekkép kitüntető végrehajtási be­kebelezés mondható szilárd alapon nyugvónak, világosnak s ha­tározottnak; és az ily telekkönyvi bejegyzést nem lehet a végre­hajtás folyamán megfosztani azon elsőbbségtől s hatálytól, me­lyet annak az anyagi jog, a telekkönyvi nyilvánosság elve s jele­sen a Itelekk. rend. 61. és 62. §§-ai megadtak. Ellenben a fenteb­biek szerint nem esnek ezen tekintet alá a tőkekövetelés azon kamatai, melyek a végrehajtási bekebelezés napja után jártak le s a melyek ennélfogva nem vehetők ki a többször idézett §. a) pontájnak megszorító rendelkezése alól; valamint önként ér­tetik, hogy a végrehajtási zálogjog bekebelezése által az azt 2*

Next

/
Oldalképek
Tartalom