Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

277 Kelt Budapesten, a kir. Curia büntető szakosztályának 1883. évi márczius hó 12-én tartott büntető teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi ápril hó 9-én tartott teljes ülésben. = Hatályát vesztette az 1897: XXXIV. t.-cz. folytán 16. szám. (Az 18S0: XXXVII. t.-cz. 19. §-ában meghatározott igazolvány kiállítása.) Alkalmazható-e az 1880. évi XXXVII. t.-cz. 19. §-a azon esetre is, ha valaki a m. bünt. törvénykönyvnek életbe léptetése előtt hatályban volt szokásjog, tehát nem az ország egyes területén érvénynyel birt osztr. bünt. törvénykönyvnek alapján bűntett miatt elitéltetett, de az Ítéletben a büntetésen felül személyi jogait korlátozó egyéb következmények vagy hatályok ki nem mondattak; és ha igen, csak a büntetés kitöltésétől számítandó 10 év múlva állitható-e ki az idézett szakaszban emiitett igazolvány, vagy előbb is, ha a vonatkozó bűntett minősége és körülményei figyelembe vételével a bűntettekről és vétségekről szóló büntető törvénykönyv alkalmazása mellett a hivatalvesztés, illetőleg a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése rövidebb időre lett volna kimondandó? (16.661/1882. B. számhoz.) Határozat: Tekintve, hogy a régibb magyar törvények által egyes büntetendő cselekményekre megállapított becstelenség (infamia) a szokásjog későbbi fejlődése közben a gyakorlatból kiment, és azt a bíróságok a magyar bünt. törvénykönyvek életbe léptetését megelőzött időben többé nem alkalmazták; tekintve, hogy az emiitett időben a magyar állam azon területén, ahol az ausztriai bünt. törvénykönyv nem tartatott hatályban, bűntett vagy más büntetendő cselekmény miatti elitéltetés alapján a főbüntetésen felül csak az azon különös törvényekben egyenesen megjelölt jogkövetkezmények voltak alkalmazhatók; tekintve, hogy amennyiben némely külön törvény szerint, vagy egyáltalán büntetendő cselekmény, vagy pedig bizonyos fajú büntetendő cselekmények miatti elitéltetés bizonyos hivatalok, vagy állások elnyerésére nézve akadályt képezett, ez nem mint az elkövetett cselekmény miatti bűnhődés, hanem más közérdek szempontjából a végett állapíttatott meg, hogy az illető hivatalok és állások teljes bizalmat érdemlő egyénekkel töltessenek be, aminek megbirálása, amennyiben a kérdéses külön törvény határozottan nem az ellenkezőt rendeli, a büntető igazságszolgáltatás keretén kivül esett, és következőleg ma is azon kivül esik; tekintve végre, hogy a fentebbiek szerint az 1880. évi XXXVII. t.-czikkben külön rendelkezés tárgyát nem képező joghatályok s nevezetesen az azon törvényczikk 17.., 18., 19t, 20. §§-aiban emiitett következmények és hatályok alatt csak az