Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)
16 tetett, szavatossággal tartozik és ezen jogszabály alkalmazást nyert akkor is, mikor a követelés betáblázással volt biztosítva; mert a hitel-telekkönyvek behozatala előtt fennállott tulajdoni és birtokviszonyok általában bizonytalanok lévén, még az sem volt bizonyos, hogy a betáblázással terhelt javak az adós elvitázhatlan tulajdonát képezik-e? a betáblázási könyvek, a városi ingatlanok kivételével, általában a birtokállapotot sem tüntették ki s az adómentes nemesi birtokra nézve adózási földkönyvek sem léteztek, végre maga a betáblázás csak elsőbbséget adott, nem pedig dologbani zálogjogot. Ezen állapot azonban, miután az 1847/8. évi XV. t.-cz. az ősiségét eltörölte, miután a hitelkönyvek behozattak és a nemesi birtokok is adó alá vettetvén, azok jövdelmezősége és értéke a földadó alapján kiszámitható, — teljesen megváltozott. Jelenleg ugyanis, ha a magánkövetelés jelzálogilag biztosítva van, az engedményes a követelés behajthatóságáról tudomást szerezhet magának; mert egyrész a hitel-telekkönyvek s azok kiegészítő részét képező okirat-gyűjtemény, másrészt az adózási földkönyvek mindazon tényezőkről, melyekből a követelés behajthatóságát megbírálni lehet, u. m. a jelzálog jövedelmezőségéről, esetleg annak vételáráról s ekép értékéről valamint az átengedett követelés rangsorozatáról is felvilágosítást nyújtanak. Jóllehet tehát törvényeink szerint a magánJkövetelések be>hajthatóságáért az engedményező fél, az ellenkező kikötése nélkül szavatossággal tartozik; tekintve mindazonáltal, hogy a törvényhozás a telekkönyvek behozatalával mindenkinek módot nyújtott a jelzálogilag biztosított követelések behajthatóságáról meggyőződni, mit ha elmulaszt, ez csak az ő veszélyére történhetik; végre, hogy a behajthatóság iránt netalán fenforgó kétség esetében az engedményes jogait a szavatosság világos kikötésével biztosithatja: mindezeknél fogva kimondani kellett, hogy a bekeblezett követelésnek visszteher melletti átruházása esetében az engedményező az átengedett követelés behajthatóságáért szavatossággal rendszerint nem tartozik. Magától értetik, hogy ezen határozat által az 1881 :LX. t.-cz. 123. §-ának a végrehajtásilag átruházott követelés behajthatóságára vonatkozó intézkedése, valamint az örökösédési osztályokból származó szavatosság nem érintetik, továbbá, hogy a szabály alól kivételnek van helye azon esetekben is, midőn az engedményező az ügylet megkötésekor rosszhiszemüleg járt el. Kelt Budapesten, a ím. kir. Curia polg. szakosztályainak 1884. évi június hó 23-án tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi június hó 27-én tartott teljes ülésben.
