Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

250 A törvénynek az a beosztása, hogy a második czim harmadik fejezetében előbb általában a képviseletet, utóbb pedig az előző czimekkel Összefüggően a nyolczadik czim alatt a végrehajtást szabályozta s az eljárás némely eltérő módjáról csakis a kilenczedik czim alatt intézkedik, azt tüntetik fel, ami a fennállott semmitőszéknek 1876. évi november hó 28-ik napján 19911. sz. a. kelt teljes ülési megállapodásában is kifejezésre jutott, hogy az 1868. évi LIV. t.-cz. 85. §-ának rendelkezése a végrehajtási eljárásra is kiterjedt. Ha pedig ez igy volt, akkor az 1881. évi LIX. t.-cz. 12.§-a rendelkezésének is ki kell terjedni a végrehajtási eljárásra, mert ez a szakasz az 1868. évi LIV. t,-cz. 85. §-a helyett vétetett fel a törvénybe. Azzal, hogy jelenleg a végrehajtás többé nem a törvénykezési rendtartásban, hanem külön törvényben van szabályozva, az 1881. évi LX. t.-cz, 12. §-ának a végrehajtási eljárásra is kiterjedő hatálya meg nem szűnt. Ezt mutatja a két törvény közt általában létező szerves összefüggés, mely különösen abban is jelentkezik, hogy az 1881. évi LX. t.-cz. 34. §-a a felfolyamodásra nézve a törvénykezési rendtartás általános rendelkezéseire utal, és hogy a sommás és rendes perekből eredő végrehajtási ügyekben a végrehajtási eljárásról szóló törvény, mindaddig mig az ügy a végrehajtás foganatosítására hivatott bírósághoz át nem tétetik, az eljárás nemének a megkülönböztetését fentartja. így, mig a rendes perekben a végrehajtás elrendelését az 1881. évi LX. t.-cz. 6. §-a értelmében mindig Írásbeli beadványban kell kérni, addig sommás perekben a 7. §. értelmében ingatlanokra vezetendő végrehajtás kivételével a végrehajtás elrendelése szóval is kérhető. Ilyen megkülömböztető rendelkezést tartalmaz ugyan ama törvénynek 10. §-a, a 236. §. negyedik bekezdése, a 249. és 251. §., valamint a 2. §. által fentartott 1874. évi XXXV. t.-cz, 116. §-a, melyekben az eljárásra hivatott bíróság minőségéhez képest a feleknek szükséges meghallgatása ezé Íjából sommás vagy jegyzőkönyvi tárgyalás rendeltetik. A jegyzőkönyvi tárgyalás pedig, melyről a végrehajtási törvény rendelkezik, ha mindjárt nem is peres tárgyalás, még sem lehet más, mint az a jegyzőkönyvi tárgyalás, melyet az 1868. évi LIV. t.-cz. 144. §-a a rendes eljárás egyik ágaként jelöl meg. Ez kitűnik nemcsak abból, hogy az 1881. évi LX. t.-cz. 10. és fennebb megjelölt szakaszai a jegyzőkönyvi tárgyalást a sommás tárgyalással szembeállítják, nemcsak abból, hogy a végrehajtási eljárásban a jegyzőkönyvi tárgyalás külön szabályozva nincs, de különösen abból, hogy a felek a kir. törvényszék előtt közvetlenül szóval a végrehajtási eljárás során sem tárgyalhatnak, hanem csakis a pertárban, ami pedig a rendes eljárásnak egyik megkülömböztető fővonása. A sommás és rendes perekből eredő végrehajtási ügyek-