Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

233 okiratnak 3-ik pontjában foglalt következő kitétellel: «minthogy a tallósi plébániától leendő elválasztásunk által egyszersmind az ekkoriglan adatott szolgáltatásainktól és adózásainktól is felszabadittatnánk, lekötelezzük magunkat arra, hogy mindazon földeknek, melyek ezen alkalommal a tallósi plébániától az eperjesihez esendők lesznek, mind pedig azoknak is, melyeket a méltóságos földesurunk ez utóbbihoz most ujan hozzáadni kegyesen méltóztatik, művelését, úgymint szántását, fogasolását, a termésnek letakarítását és behordását, egyszóval minden illendő és szokásban levő munkákat, valamint szinte a méltóságos földesúr által e czélra ajánlott tűzifának levágását és behordását is a helybeli plébános ur részére esztendőről-esztendőre véghezvinni fogjuk, — lekötelezettnek a politikai község tekintendő-e? avagy ugyanez a lekötelezés, továbbá ugyanannak az okiratnak 4-ik pontjában foglalt következő kitétel: adunk ötven gazdák, kik összesen 437/8 urbarialis helyet birjuk, vagyis 67/8 régi sessiót, összesen 67 pozsonyi mérő rozsot, ugyanennyi csirkét és készpénzül 20 forintokat pengőben, az illető községbeli úrbéri telkekre nézve dologi teher-e? Határozat: A feltett kérdésben megjelölt okirat 3-ik pontiában foglalt kitétellel Eperjes politikai község lekötelezettnek nem tekinthető, továbbá ugyanaz a lekötelezés úgyszintén annak az okiratnak 4-ik pontjában foglalt kitétel az Eperjes községbeli úrbéri telkekre nézve nem dologi teher. Indokok: Az eperjesi plébános lényegileg a feltett kérdésben megjelölt okirat 3. és 4. pontjára alapítottan párbér iránt perelte a más vallású Wetzler Józsefet, mely perben az elsőbíróság alperest elmarasztalta, mert a kérdéses okirat 3. és 4. pontjával a politikai község részéről átvállalást, illetve az úrbéri telkekre nézve dologi terhet fenforogni látott; ezt az Ítéletet a pozsonyi kir. Ítélőtábla 6021/1891. sz. a. helybenhagyta. Az eperjesi plébános ugyanakként perelte a más vallású Goldberg Mórt, mely perben az elsőbiróság felperest keresetével elutasította, mert a kérdéses okirat 3. és 4-ik pontjával a politikai község részéről átvállalást, illetve az úrbéri telkekre nézve dologi terhet fenforogni nem látott; ezt az ítéletet a pozsonyi kir. ítélőtábla 4583/1893. szám alatt szintén helybenhagyta. A pozsonyi kir. Ítélőtábla elnöke az ellentétes határozatok folytán 409/1894. szám alatt a 4214/1. M. E. 1891. számú rendeletben foglalt figyelmeztetést megtévén, 1801/1894. szám alatt másodfokú érdemleges megvizsgálás végett a pozsonyi kir. ítélőtáblához érkezett az eperjesi plébánosnak ugyanakként a más vallású Stern Jakab ellen indított pere; mely per előadásra kerülvén, ennek elintézése felfüggesztetett és ekként a 4214/1. M. E. 1891. számú rendelet 4. §. 3. pontjának esete beállott.