Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

13 ságokat conjunctive emliti, holott ha a közjegyzőkről szóló törvény 25. §-át tartotta volna szem előtt, vagylagosan akként rendelkeznék, hogy közvégrendeletet a közjegyző, vagy a közjegyzői állás üresedése esetében a kir. járásbíróságok előtt lehet tenni, ami azonban tekintve, hogy nem minden járásbíróság székhelyén létezik egyszersmind közjegyző is, a törvény czélja nem lehetett, — ;az 1876: XVI. t.-cz. 21. §-ának azon általános renkezésénél fogva kétséget nem szenvedhet, hogy a járásbíróságok közvégrendeletek felvételére nemcsak az 1874: XXXV. t.-cz. 22. 25. §§. eseteiben, hanem kivétel nélkül jogositvák. 2. Az 1874: XXXV. t.-cz. 25. §-a azt rendeli, hogy a járásbiró azon esetekben, amelyekben a közjegyző helyett okiratokat vesz föl, a bíróságokra nézve fönálló szabályok szerint jár el. Ily szabályok léteznek arra nézve, hogy a! bíróságok eljárásaikról jegyzőkönyvet vesznek föl, azt a bíró, jegyző és a felek aláírják, ha a jegyzőkönyv több ivből áll, az iveket össze kell varrni, a a fonal végeit a! bírósági pecséttel a jegyzőkönyvön le kell pecsételni. Ezen általánosan érvényes, s részint az 1868: LIV. t.-cz. 117. §-ában, s az ügyviteli szabályok 55., 60., 212, 246, 253. §§naiban foglalt, részint az 1850. év óta kifejlődött bírósági gyakorlaton alapuló szabályokon kivül vannak még részletes szabályok az 1868: LIV. t.-cz. 546—553. §§-aiban a másolatok és az aláírások valódiságának hitelesítéséről. A midőn tehát az 1874: XXXV. t.-cz. 25. §-aa bíróságokra nézve fönnálló szabályokat emliti, csak ezen létező szabályokat érthette. Nem szenvedhet tehát kétséget, hogy a járásbíróságok ezen szabályokat tartoznak alkalmazni, hogy tehát a közjegyzői okiratokat és közvégrendeleteket jegyzőkönyvi alakban veszik fölt s a jegyzőkönyv fölvételénél a bíróság részéről elegendő a bírónak és jegyzőnek jelenléte még azon esetekben is, ahol az 1874: XXXV. t.-cz. két közjegyző jelenlétét kívánja (75., 78., 82. §§.). Ámde ama szabályok közül csak épen az okiratok jegyzőkönyvi alakjára vonatkozók olyanok, a ímelyeket általában minden okirat fölvételénél lehet alkalmazni, mig ellenben a prts. 546—553. §§-aiban foglalt részletes szabályok, a mennyiben ezek csak a másolatok és az aláírások valódiságának hitelesítésénél követendő eljárást szabályozzák, nem terjednek ki épen a közjegyzői okiratok és közvégrendeletek fölvételének actusaira; nem határozzák meg az eljárásnál előforduló teendők anyagát s nem ölelik föl mindazon szabályokat* melyekre ügyelni kell, hogy az okirat benső tartalmát tekintve is azon kellékekkel birjon, amiket a törvény a közjegyzői okiratoknál és közvégrendeleteknél megkíván. Különösen a végrendelkezések fölvételére nézve nem elégséges a ptrts. 550. §-ában foglalt szabály, mely csak azon esetben lenne alkalmazható, ha egy már előre írásba foglalt végrendeleten előforduló aláírás valódiságának hitelesítése kívántatik. De nem alkalmazható azon esetben, ha valaki anélkül, hogy végrendeletét előre irásba foglalta volna, kiván a járásbiró előtt végrendeletet tenni.