Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

9 Indokok: A rakoviczai gör. kel. egyházközség 1875. évi 1182., s utóbb 1879. évi 12.596. sz. alatt, miután igényeivel a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter által 15.473/1873 sz. alatt birói útra utasíttatott* keresetet indított a temesvári kir. törvényszék előtt a gör. cath. vallásra áttért tagjaiból alakult rakoviczai gör. cath. hitközség ellen azon papi telek birtokának megítélése iránt, mely az 1818. évi úrbéri rendezés alkalmával a gör. keleti lelkész ellátására kihasittatott s a telekkönyvi helyszíneléskor az ottani gör. keleti plébánia tulajdonául vétetett fel, de jelenben a gör. cath. hitre áttért községi lakosokból alakult gör. cath. egyházközség nevében az ottani gör. cath. lelkész által birtokoltatik. Ezen, a nevezett kir. törvényszék és a budapesti kir. Ítélőtábla által érdemleges Ítéletekkel elbírált perben a m. kir. Curia 1882. évi ápril hó 13-án tartott polgári teljes ülésében 8512/1881 sz. alatt a következő, ugyanazon évi ápril 21-én hitelesített határozatot hozta: «Tekintve, hogy a rakoviczai 1818. évi úrbéri rendezés alkalmával két görög keleti lelkész fentartására adományozott két egész telek egyike iránt az ottani görög keleti egyházközség és a lugosi görög cath. püspöki ordinariatus között fenforgó vitás kérdés tisztán a magánjog és telekkönyvi rendtartás szabványai szerint el nem dönthető; mert a mód, melyen ezen telek eredetileg szereztetett, nem magánjogi szerzési mód, és mert a jelen és ehhez hasonló esetekben a legfőbb kegyúri hatóság alatt álló lelkészi javadalmazás hováfordítása forog kérdésben; tekintve, hogy az ily kérdések eldöntése első sorban mindenkor laz egyházpolitikai útra tartozott, és hogy az egyházpolitikai hatóságok ezen hatáskörén az 1848: XX. t.-czikk 7. §-a sem változtatott; tekintve, hogy e felfogás mellett az ujabb törvényhozás, jelesen az 1868. évi IX. t.-czikk rendelkezése is szól, mely szerint a szerb és román görög keletiek között felmerülhető hason vagyoni kérdések elbírálása nem a különben illetékes rendes bíróságokra, hanem Ő Felsége által e végre delegálandó bíróságra bízatott; tekintve végre, hogy e kérdések szabályozása az előrebocsátottakhoz képest, vagy a fennérintett közkormányzati uton való elintézést, vagy törvényhozási intézkedést igényel: ezen okoknál fogva a kir. Curia jelen vitás ügyet a rendes bíróságok hatósága alá tartozónak nem tekinti. Minthogy pedig ezen határozat a m. kir. vallás- és közoktatási miniszter urnák ezen perben e) alatt mellékelt 1874. évi január 15-én 15.473. sz. alatt kelt perre utasító rendeletével ellenkezik és e szerint oly illetőségi összeütközés esete merült fel, melynek elintézésére az 1869. évi IV. t.-czikk 25. §-a a minisztériumot hatalmazta fel, az iratok jelen határozat kapcsában az elnökség utján a miniszterelnök úrhoz áttétetnek.» Ennek folytán az illető ügyek a minisztertanács elé terjesz-