Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

165 Indokok: Törvényeink a perköltség fogalmát közelebbről nem határozzák meg, — de nyilvánvaló, hogy a peres fél szempontiából perköltség tekintete alá esik mindaz a költség, mely a per felszerelésével, mindaz, amely annak leszerelésével merült fel. Aki tehát a perdöntő határozat szerint a per felszerelésének költségéért ellenfelének felelős, — mert ellenfelét kellő és elegendő alap nélkül perre kényszeritette, — felelős a per leszerelésének költségeiért is, — amely utóbbi az előbbinek csak folyománya. Az eldöntendő kérdés szempontjából lényegtelen az, hogy a kicsomózás költsége az ügydöntő határozat után merült fel és ezt a fél csak ezután képes felszámítani. Az 1868. évi LIV. t.-cz. 251. §-a ugyanazt a kifejezést használja: «a pert vesztő fél elmarasztalandó, ha ez a per folyta alatt kéretett és felszámittatott, — de e kifejezésnek nem lehet azt az értelmet tulajdonítani, mintha a törvényhozó az Ítélet után felmerült perköltség megtérítésének terhétől a pervesztes felet fel akarta volna menteni; vagy a feleket arra kényszeríteni, hogy a még csak jövőben foganatosítandó kicsomózás költségét már ítélet előtt felszámítsák; s az idézett törvényszakasz a gyakorlatban tényleg nem is nyert ily értelmezést. Nevezetesen az eskületétellel ítélet után felmerült költségre nézve a törvénykezési gyakorlat megállapította, hogy azt a pervesztes fél viseli, ha és amily arányban őt a bíró az ítéletben, vagy ügydöntő határozatban a perköltség viselésére kötelezte. A sommás eljárásban pedig ez a kérdés a fenti értelemben világosan el van döntve, — az 1893. évi XVIII. t.-cz. 108. §-ának azzal az intézkedésével, hogy a perköltség viselése tárgyában az ítéletben kell intézkedni, — más határozatban azonban szintén helye van ilyen intézkedésnek, ha a megtérítés kötelezettsége az ügy végelintézésétől független, — vagy ha az az ügy elintézése után merült fel. A sommás eljárásban tehát, — amelyben kicsomózásnak a 73465/1897 I. M. számú rendelet 82. §-a értelmében szintén helye van, — az 1893. évi XVIII. t.-cz. 108. §-ának idézett intézkedése folytán nem lehet kétséges, hogy a kicsomózás költsége felett ítélet meghozatala után lehet s a fél kérelmére kell is határozni. — oly kérdésekben pedig, melyekre nézve az eljárás természete eltérő szabályozást nem igényel, az eljárásnak egyezőnek kell lennie. Magától értetődik, hogy amennyiben a pervesztes felet a biró a perköltségeknek csak aránylagos részében marasztalta: az a kicsomózás költségéért is aránylag lesz felelős, — s amennyiben több pertárs, mint pervesztes fél egyetemlegesen, vagy nem egyetemleg lett a perköltségben elmarasz-