Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

143 Indoklás: Az 1868-ik évi LIV. t.-cz.-nek az örökösödési eljárást szabályozó szakaszai csak az örökösöket jogosítják fel arra, hogy a hagyatéki eljárás folyamatba tételét akár az 560. §., akár pedig az 580. § alapján kérhessék, sőt tekintve, hogy az idézett törvényczikknek az egyesség megkísérlésére, az osztály foganatosítására és a hagyaték átadására vonatkozó összes rendelkezései azt tartalmazzák, hogy a ha­gyatéki ügy az örökösökkel tárgyalalndó le s a hagyaték esak az örö­kösöknek adható át: kétség sem fér ahoz, hogy azok, kik a hagyatékhoz, vagy annak egyes részeihez nem örökösödési jogczimen, hanem az örökösökkel kötött jogügylet alapján támasztanak igényt, a törvény világos rendelkezései szerint elvannak zárva attól, hogy az örökség tár­gyát képező vagyonra, vagy annak valamely részére nézve az örökö­söktől megszerzett tulajdonjog érvényesítése végett a hagyatéki eljárás megindítását és a megszerzett örökségnek bírói átadását a hagyatéki bíróságnál kérhessék. Minthogy azonban hazai jogunk szerint az örökösödés már az örökhagyó halálával megnyílik és az örökös, aki az örökhagyó halálával annak jogába lép, a hagyaték birói átadása előtt is jogosítva van örök­sége felett rendelkezni és azt harmadik személyekre érvényesen átru­házni: az ily átruházás következtében az örökös és az örökség megszer­zője közt keletkezett jogviszonynál és az örökösnek abból származó kötelezettségénél fogva a hagyatéki bíróság nem hagyhatja figyelmen kivül azt, ha az örököis a (hagyatéki eljárás folyama alatt maga bejelenti, hogy örökségét, vagy annak egy részét idegen személyre átruházta, hanem ebben az esetben az örökös és a szintén jelentkező harmadik sze­mély nyilatkozatainak jegyzőkönyvbe foglalása után abból az alkalomból, amidőn ai hagyatékot az örökös részére átadja, a telekkönyvi hatóságot az iránt tartozik megkeresni, hogy a hagyatékátadó végzés telekkönyvi foganatosítása alkalmával az örökös által elidegenített hagyatéki fekvő­ségre a tulajdonjogot ne az örökös javára, hanem az örökhagyó után közvetlenül az örököstől tulajdonjogot szerző harmadik személy javára kebelezze be, mert az intézkedés az örökösödési eljárást szabályozó tör­vény rendeleteibe nem ütközik s mégis módot nyújt arra, hogy az örökös és idegen személy között valamely örökség tárgyát képező ingat­lan vagyonra létrejött — a közéletben gyakran előforduló — ily jogügyletek a hagyatéki eljárás befejezésével egyidejűleg érvényesít­hetők legyenek. A telekkönyvi rendeletnek most is érvényben levő 73. §-a továbbá azt is megengedi, hogy az esetre, ha valamely hagyatékhoz tartozó ingat­lan, vagy annak egy része a hagyaték átadása előtt a tárgyalási ható­ság beleegyezésével eladatik vagy átengedtetik, az átvevő nyilván­könyvi bejegyzése közvetlenül az örökhagyó után történjék. Hogy az ily tulajdonjog már a hagyaték átadása előtt biztositható, illetőleg be­kebelezhető legyen, az illető harmadik személy feljogosítottnak tekin­tendő arra, hogy az esetre, ha a hagyatéki eljárás az 1868. évi LIV. t.-cz. 560. §-a alapján már előbb folyamatba tétetett, az örökössel kötött jogügyletet tartalmazó okmányának bemutatásával maga is kér­hesse, hogy a hagyatéki bíróság akár az okiratra vezetendő záradékban, akár külön határozattal mondja ki azt, hogy az átruházás az átadó örökösökön kivül, mások öröklési jogait nem érinti, mely kérelem alap­ján azután a hagyatéki bíróság, minden esetre az érdekelt örökösök meghallgatásával, az előterjesztett kérelem felett, annak teljesítése, vagy megtagadása tárgyában határozatot hozni tartozik anélkül azon­ban, hogy a bemutatott okirat kellékeinek bírálatába bocsátkoznék,

Next

/
Oldalképek
Tartalom