Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

121 résre vonatkozóan felállított korlátozását pótolni volna hivatva, nem pedig azért, mert a korábbi törvény szerinti második árverési határnapnak a czélja a végrehajtási alapnak minden áron való értékesítése volt, az utóajánlat pedig a már elért vételárnál nagyobb vételár elérését czélozza, és pedig abban az esetben is, ha az első határnapon az ingatlan a kikiáltási, vagy ennél magasabb áron kelt el. Kelt Budapesten, a m. kir. Curia polgári szakosztályainak 1898. évi február hó 25-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi április hó 22-én tartott teljes ülésben. VIII. szám. (Zárlat előleges elrendelése.) Az elsőbiróságnak azon végzése ellen, melylyel a zárlat az 1881: LX. törvényczikk 237. §-a a) pontja esetében a 239. §. szerint előlegesen az ellenfél meghallgatása nélkül rendeltetik el, és a felek meghallgatására egyidejűleg határnap tűzetik ki, az ellenfél élhet-e felfolyamodással? (Vonatkozással a kolozsvári kir. ítélőtáblának 9. számú és a pozsonyi kir. Ítélőtáblának 3. sz. teljes ülési ellentétes döntvényeire.) Határozat: Az elsőbiróságnak azon végzése ellen, melylyel a zárlat az 1881: LX. t,-cz. 237. §-a a), d) és e) pontjai alapján a 239. §. szerint az ellenfél meghallgatása nélkül előlegesen rendeltetik el és a felek meghallgatására egyidejűleg határnap tűzetik ki, az a fél, aki ellen a zárlat elrendeltetett, nem élhet külön felfolyamodással. Indokok: Az 1868: LIV. törvényczikknek a zárlatra nézve hatályban volt rendelkezései, jelesül annak 237. §-a szerint a zárlatot szenvedő fél, ha annak elrendelését sérelmesnek találta, 8 nap alatt kifogásokat adhatott be. A kifogások jogorvoslatának igénybe vétele esetében a zárlatot rendelő bíróság tárgyalást tűzött, ennek megtartása után a zárlat fentartása kérdésében végzésileg határozott és az idézett törvény 332. §-a csakis a tárgyalás megtartása után hozott ezen végzés ellen engedte meg a felebbezést. E szerint a végrehajtási törvény életbeléptetése előtt hatályban volt törvényes rendelkezések nem hagytak fenn kétséget arra nézve, hogy a zárlatot rendelő végzés ellen a zárlatot szenvedő fél csakis a kifogások tárgyalása után hozott ujabb végzés ellen élhetett devolutiv hatályú jogorvoslattal. A végrehajtási törvénynek a zárlatot rendelő végzés ellen használható felfolyamodásról szóló 243. §-a a zárlatot rendelő végzés ellen ennek tüzetesebb meghatározása nélkül engedi meg a felfolyamodást, s ennélfogva kétségek merültek fel, ha