Papp Antal: A hagyatékok illetéke a közigazgatási bíróság gyakorlatában. A fennállott M. Kir. Pénzügyi Közigazg. Bíróság és a Magy. Kir. Közigazg. Bíróság döntvényeiből és elvi határozataiból (Budapest, 1904)

67 arra szolgál, hogy továbbá ezt a törvény által rendelt esetekben az ott meghatározott közegek vévén fel s az a hagyatéki tárgyalás során állapíttatván meg (1894 : XVI. t.-cz. 55. §.), pénzügyi közegek nem lehetnek jogositva azt azon a czimen helyesbíteni, hogy a leltár nyilván nem felel meg az örökösödési törvény rendelkezéseinek, tehát nincsenek jogositva a leltári becsértékeket az 1894 : XVÍ. t.-cz. alapján megváltoztatni, mert ez nem tartozik törvényes hatáskörükhöz. A pénzügyi közegek a kincstár érdekeit ezidőszerint csak annyiban érvényesíthetik, hosy ha a hagyatéki leltárban felvett bármely becsérték (akár felel az meg az 1894. évi XVI. t. cz. határozmányainak akár nem) nem üti meg az 1887. évi XLV. t.-cz. 4. § ában megállapított legkisebb törvényszerű értéket, illetékszabás czéljára ez utóbbit veszi számításba. Következik ez a m. kir. pénzügyminiszternek az idézett Yégrehajtási utasítást kisérő külön körrendeletében kimondottakból (2572/1895 szám, 1896 évi Pénzügyi Közlöny 1. sz.), de támogatja ezt azt is, hogy abban az esetben, ha a pénzügyi közegek jogositva volnának a hagyatéki leltári becsértékeket az 1894. évi XVI. t.-cz. 42. §-a alapján vizsgálni s az 1881. évi LX. t.-cz. 148. §-a értelmében emelni, akkor minden egyes ingatlannak két különböző törvényes legkisebb értéke volna, t. i. egyik, amely csak örökösödési háramlás esetében szakszerű becslés hiányában az 1881. évi LX. t.-cz. 148. §-ának felel meg s a másik, amely szakszerű becslés esetén s minden más átruházási esetben mérvadó, t. i az 1887. évi XLV. t.-cz. 4. §-án alapuló Ezen okokból s tekintve, hogy az 1887. évi XLV. t.-cz. 3. §-a kimondja, ho?y a hagyatékoknál a hagyatéki eljárás folyamán eszközölt leltározás alkalmával felvett becsérték vétessék az ingatlan értékéül; tekintve, hogy annak bírálata, vájjon ez a becsérték a vonatkozó polgári törvények rendelkezéseinek megfelel-e ? nem esik a pénzügyi közegek törvényes hatáskörébe s a törvényszerű legkisebb értékül csak az 1887. évi XLV. t.-cz. 4. S-ában megállapítottat vehetik s nem mellőzhetik ezt az 1894. évi XVI. t.-cz. 42. §-a alapján, tekintve végül, hogy a néhai Dr. Á. Gézáné hagyatéki leltárában C alatt felvett ingatlan becsértéke, bár nem szakszerű becslés eredménye s az 1881. évi LX. t.-cz. 148. §-ának sem felel meg, de az 1887. évi XLV. t.-cz. 4. §-ában megállapított törvényszerű legkisebb értéket megüti: ez okokból az Ítélet rendelkező részében foglaltakhoz képest kellett határozni, ami által tárgytalanná vált felebbező abbeli kérése, hogy esetleg becslés rendeltessék el, amely kérés különben sem bir törvényes alappal, miután az 1894. évi XVI. t.-cz. 42. §-ában emiitett szakértői becslés, mint az elmondottakból következik, nem