Papp Antal: A hagyatékok illetéke a közigazgatási bíróság gyakorlatában. A fennállott M. Kir. Pénzügyi Közigazg. Bíróság és a Magy. Kir. Közigazg. Bíróság döntvényeiből és elvi határozataiból (Budapest, 1904)

59 b) Ungvári János, Mária, Lídia, Juliánná és Zsuzsánna egyenlő részben 10 mérő gabonát kiszolgáltatni évenként, becsértéke 16 frt; c) közösen tartoznak évenként egy kocsi buza szalmát adni, becsérték 2 frt; d) évenként 20 zsák csöves kukoriczát kiszolgálni, értéke 16 frt: é) végre 20 bábu 10 csővel kötött kukoriczát adni, minek értéke 1 frt s így az összes szolgáltatás a szerződésben 45 frtra becsültetett. Minthogy a szerződésben feltüntetett azok az ingatlanok, melyek az özvegyi joggal terhelve voltak, a czeglédi kir. járásbíróságnak 1880. évi július 3 án 1.932. szám alatt kelt hagyaték beszavatoló végzése szerint 1874. évi október 24-én elhalt Ungvári Mihály hagyatékát képezték s a hagyatékot képező ingatlanokra özvegy Ungvári Mihályné szül. Barna Mária javára nem az özvegyi haszonélvezeti jog, hanem csak „özvegyi jogának épségben tartása" szavatoltatott be, — hazai törvényeink szerint pedig az özvegyi haszonélvezeti jog és özvegyi jog között különbség van: mert míg az özvegy nőt férje összes hagyatékára az özvegyi haszonélvezet csak férje utáni oldalági örökösök ellenében illeti meg: addig egyenes ágon lemenő örökösök létében az özvegyi jog megszorítható, s az özvegyi jog tulajdonkép nem áll másból, mint az elhalt férj vagyonából az özvegynő részére illő lakás, eltartás és esetleges férjhez menetele alkalmával a kiházasiíás biztosítása : — s jelen esetben, minthogy a hivatkozott beszavatoló végzéssel nevezett özvegynő javára csakis az özvegyi jog volt biztosítva, mit a czeglédi kir. telekkönyvi hatóságnak az iratok között fekvő 1884. évi október 18-án 4.347. szám alatt hozott végzése is bizonyít, a hivatkozott szerződés IV. pontjában tehát, nem özvegyi haszonélvezetről, hanem egyedül özvegyi jogról történt lemondásról, — illetve özvegyi jognak meghatározott évi szolgálmányokért való megváltásról, és azoknak telekkönyvi biztosításáról van szó. Minthogy pedig az özvegyi jogért adott szolgáltatások évi értéke a fentiek szerint 45 frt értéket képvisel, az illetékszabályok 61. §. c) pontja alapján ennek az értéknek tízszeres összege, vagyis 450 frt után az illetéki díjjegyzék 27. tétele c) aa) pontja és 66. tétele a) bb) pontja alapján az illetéket III. fokozat szerint, — s ennek a szolgalmi összegnek a most hivatkozott telekkönyvi végzéssel történt bekeblezése után ugyancsak az illeték díjjegyzék 16. tétele B. a) pontja értelmében 7/io%-tólival kellett megállapítani.