Papp Antal: A hagyatékok illetéke a közigazgatási bíróság gyakorlatában. A fennállott M. Kir. Pénzügyi Közigazg. Bíróság és a Magy. Kir. Közigazg. Bíróság döntvényeiből és elvi határozataiból (Budapest, 1904)
55 Mert: a) az illetéki díjjegyzék 102. tételének T) pontja értelmében, csak az alamizsna-pénzekről, azaz: szűkölködő személyek felsegélyezésére nyújtott csekélyebb adományokról szóló nyugták bélyegmentesek, a jótékony intézetek részére tett nagyobb adományok és hagyományok átvételéről kiállított nyugták bélyegmentességét azonban a bélyeg- és illetékszabályok nem tartalmazzák ; b) a szóban forgó hagyományok közintézeteknek vagyonát képezvén, az ennek átvételéről kiállított okirat tekintetében, a közintézeteket, az illetéki díjjegyzék 85. tétel 2. pontjának végső záradékához képest, személyes bélyegmentesség meg nem illeti. 68. (1936—94. p. b.) Ha névre szóló részvények örökösödés czimén iratnak át az uj tulajdonosra, az ill. dijj. 89. tétel I. B. 2. a) pont utolsó bekezdésében megállapított II, fokozat szerinti illeték nem követelhető. Indokok '• A szóban forgó és 0. Júlia hagyatékában volt 20 drb. selmeczbányai népbank-részvénynek 0. Antal örökösre történt átruházása után a hagyatéki illeték a pótlólag bekivánt Ask. 1167/91. t. alatt kiszabási iratok szerint kiszabatván, ezen részvények átruházása után az 1869. évi XVI. t.-czikk 7. § és illetve az illetékszabályok 89. tételének I. B. 2. a) pontjában előirt II. fokozatú illeték nem követelhető. A most idézett illetéki díjtétel határozott rendelkezése szerint ugyanis, a II. fokú illeték a részvények átruházásától fizetendő, a midőn azonban a részvények egy hagyatéki tömeghez tartozván, átháramlásuk után az örökösödési illeték az illetéktörvények 78. §-a, és a dijj. 95. B. pontja alapján már megszabatott, ugyan e háramlás után másodszori megrovásnak, t. i. a 89. tétel fentidézett pontja alapján helye nem lehet. Ez okoknál fogva a jelen Ítélet rendelkező részében foglaltak szerint kellett határozni. 69. (31—84. p. b.) Hagyatékok felett kötött osztályegyezségeknél, midőn az örököstársak egyike, a hagyatéki terhek és hagyományok értékösszegén túl, a többi örököstárs tiszta tehermentes illetékéből többet vesz át, mint a mennyit saját örökségének tiszta tehermentes értéke tesz, s igy több átvétel fejében örököstársainak készpénzt fizet ki: csak ez után a készpénzben kifizetett összeg után jár az adásvételi illeték.