Papp Antal: A hagyatékok illetéke a közigazgatási bíróság gyakorlatában. A fennállott M. Kir. Pénzügyi Közigazg. Bíróság és a Magy. Kir. Közigazg. Bíróság döntvényeiből és elvi határozataiból (Budapest, 1904)

45 kai kapcsolatos osztályegyezség utáni illeték leszállítását kérték. Az egri pénzügyigazgatóság a birság törlése iránti kérelmet elutasította, mert a hagyatéki kimutatást be nem terjesztették. Felek felebbeznek, kérik a birság törlését; elismerik ugyan, hogy a birság törvényes, de őket rosszakarat nem vezérelte, s miután az örökösödési eljárás iránt folyamodtak, azt hitték, hogy külön bejelentés nem szükséges, ezt nem is tehették volna, mert a hagyatékon megosztozni soká nem tudtak, s mert a kincstárnak kára nem volt, pár forint fentartása mellett — hogy a törvénynek érvény szereztessék — a többi birság törlését kérik. Határozat: A m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság: az egri m. kir. pénzügyigazgatóságnak 1893. év január hó 25 én 59.244. sz. a. kelt végzését nem felebbezett részében érintetlenül hagyja, különben pedig megváltoztatva, felebbezöket az As. k. 464/892. t. a. terhökre előirt s a most hivatkozott végzéssel másodfokon is fentartott 51 frt 272 kr. birság lefizetésének kötelezettsége alól felmenti és annak törlését elrendeli, — mert az 1891. évi szept. hó 24-én elhalt id. Patócs Pál hagyatékára nézve a felterjesztett hagy. tárgyalási iratok szerint az 1868 : LIV. t.-cz. 560 §-ának c) pontja értelmében birói beavatkozásnak volt helye, amennyiben érdekeltek közül Patócs Mária és ifj. Patócs Pál 1891. deczember 3-án s illetve 8-án a birói eljárás folyamatba tételét kérelmezték, s a hagyaték ez alapon közjegyző előtt tárgy altatván, az 1673/p. 93. számú végzéssel bíróilag adatott át az örökösöknek, minélfogva ezen hagyaték a bély. és ül. törvények és szab. hiv. összeállításának 128. §. alapján hivatalból volt az adóhivatallal közlendő, amiből következik, hogy az érdekelt örökösök a hagyaték bejelentésének elmulasztása, s illetve a késedelmes bejelentés miatt birsággal nem sújthatok. Ez okoknál fogva a jelen ítélet rendelkező részében foglaltak szerint kellett határozni. 53. (496—95 k. b.) Örökösödési szerződésnek illetékszabás végett való bejelentésére szabott határidő az örökhagyó halálozása napjától számítandó. A panasznak annyiban kellett helyt adni, hogy az 1897. évi szeptember hó 15-iki szerződést ez a királyi bíróság is örökösödési szerződésnek minősiti, minthogy annak tárgyát egyrészről csak az átadók jövendőbeli hagyatéka képezte. — Ámde a szerződés ezen természetéből következik, hogy az a