Papp Antal: A hagyatékok illetéke a közigazgatási bíróság gyakorlatában. A fennállott M. Kir. Pénzügyi Közigazg. Bíróság és a Magy. Kir. Közigazg. Bíróság döntvényeiből és elvi határozataiból (Budapest, 1904)

36 Indokok : Bár az ingatlanság, mely a hagyatéki leltárban fel van sorolva s a beszavatoló végzésben is mint a kincstár tulajdona említtetik, nem tekinthető örökhagyóról tulajdonjogilag örököseire átháramlottnak, mert az aldunai csángótelepek rendezésével megbízott miniszteri biztosnak 579/1896. számú értesítése szerint a telepesekkel szerződés még nem köttetett; mégis illetékszabás szempontjából, nevezetesen a bélyeg- és illeték-törvények és szabályok hivatalos összeállításának 1. §. A) 1. pontja alapján nem hagyathatott figyelmen kívül az, hogy az örökösök a kérdéses ingatlan használatában vannak, amit a beszavatoló végzés is megerősít. Ennélfogva ezt a haszonélvezeti szolgalmat az idézett összeállítás 85. és 86. §-ai értelmében az ingatlan érték fele után kellett illeték alá vonni. Ezenkívül tekintetbe voltak veendők a hagyatéki leltárban 1—7. tétel alatt felvett terhek, mint amelyek a hagyatéki eljárás folyamán a kiskorúak érdekei megvédésére hivatottak részéről szintén elismertettek és a hagyatékátadó végzésben ilyenekül elfogadtatnak; ellenben tekinteten kivül volt hagyandó a 8. tétel alatti földváltság, mert az az ingatlan tulajdonát terhelné, ami a fenforgó esetben meg nem állapíttatott; és a 9. tétel alatti leltározási költség, ami semmi körülmények közt sem hagyatéki teher. 47. (471—902. k. b.) Az a körülmény, hogy örökhagyó özvegye részére a hagyatéki vagyon haszonélvezete csupán kiskorú gyermekei nagykorúságának elértéig, illetőleg leányainak előbb bekövetkezhető férjhez meneteléig fentartatott, özvegyi haszonélvezet czimén való öröklésnek nem minősíthető és özvegyi haszonélvezet czimén örökösödési illeték ki nem szabható. Mert: az a körülmény, hogy örökhagyó özvegye részére, a hagyatéki vagyon haszonélvezete, csupán kiskorú gyermekei nagykorúságának elértéig, illetőleg leányainak előbb bekövetkezhető férjhez meneteléig fentartatott, özvegyi haszonélvezet czimén való öröklésnek nem minősithető, mivel az özvegy anya, mint kiskorú gyermekei törvényes és természetes gyámja, az 1877. évi XX. törvényczikk 353. §-ánál fogva, ezeknek vagyonát számadási kötelezettség nélkül kezelni jogosítva van ; minélfogva a hagyatéki vagyon jövedelmének az időleges élvezete, ily törvény biztosította kezelésnek volt annyival is inkább tekintendő, mivel az zálogjogilag be sem kebeleztetett. Az illeték nyilvántartásba vételére irányuló kérelem pedig, eltekintve attól, hogy épen azért, mert a kiskorúak az özvegygyei közös háztartásban élnek, arra jogos igénynyel nem bírhatnak, az előrebocsátottaknál fogva tárgytalan.