Papp Antal: A hagyatékok illetéke a közigazgatási bíróság gyakorlatában. A fennállott M. Kir. Pénzügyi Közigazg. Bíróság és a Magy. Kir. Közigazg. Bíróság döntvényeiből és elvi határozataiból (Budapest, 1904)

132 Mert: Azon később bekövetkezett körülmény, hogy a folyamodónak haszonélvezetül hagyományozott ház eladatott, a haszonélvezet után a tárgyalási jegyzőkönyv és végrendelet alapján járó, előzőleg helyesen kiszabott illeték fuetésének kötelezettsége alól nem menti fel és mert: az 1886. évi október hó 29-én felvett hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvben fog. lalt nyilatkozata szerint, felebbező a részére tett hagyományt elfogadta és az felebbezőnek az 1220/887. sz. hagyatékátadó végzéssel be is szavatoltatott, ettől az örökségtől tehát a járó illetéket megfizetni köteles. 161. (523—903. k. b ) Midőn az apa ingatlanát életfogytig tartó haszonélvezetének kikötése mellett fiára ajándék czimén átruházza és az illeték az apa elhaltáig nyilvántartásba vétetik, ezen jogügylet után kivetett illeték törlése nem igényelhető azon az alapon, hogy a megajándékozott fiu a haszonélvezet megszűnte előtt elhalt. Indokok: Néhai D. Imre még 1869. évben bizonyos ingatlanait átadta ajándék jogczimével életfogytig tartó haszonélvezetének visszatartása mellett három gyermekének, panaszosoknak és D. Antalnak. Az előirt illeték a haszonélvezetre való tekintettel nyilvántartásba helyeztetett és telekkönyvi bekebelezéssel biztosíttatott. D. Antal még 1883. évben édes atyja előtt elhalálozván, az ingatlanoknak tulajdonjogilag őt illetett V3 része örökösödés utján D. Imrére visszaszállott, a kitől azt utóbb nevezettnek 1901. évben bekövetkezett halála után panaszosok örökölték. D. Imre halálával az illeték esedékessé válván, az panaszosoktól behajtatott. Ügyfelek felebbezésükben jzt kérik, hogy az ilykép befizetett 933 K 37 f-nek V3 része visszafizettessék, mert a megajándékozott D. Antal még a haszonélvezet megszűnte elolt meghalt s ugy az ajándék foganatba nem ment, önként megsemmisült és ezt a kérelmüket az elutasító határozattal szemben is fentartják panaszukban. Minthogy ebben az e?étben egyáltalán nem az ajándékozási jogügyletnek az ajándékozó D. Imre és a megajándékozott D, Antal között uj jogügylet kötése mellet történt visszavonásáról van szó, sem bírói Ítélet az ajándékozási szerződést semmisnek nem mondotta ki és igy az illetékszabályoknak sem 99., sem 100. §-a alapján illetéktörlésnek helye nem lehet, csak az a kérdés döntendő el, hogy abból az okból, mert D. Antal nem éltetul az illeték esedékességének beálltát, követelhető-e az illeték? Minthogy azonban az örökösök az örökhagyó összes jogaiba és kötelezettségeibe lépnek, nyilvánvaló, hogy D. Antal örökösei, sőt örö-