Papp Antal: A hagyatékok illetéke a közigazgatási bíróság gyakorlatában. A fennállott M. Kir. Pénzügyi Közigazg. Bíróság és a Magy. Kir. Közigazg. Bíróság döntvényeiből és elvi határozataiból (Budapest, 1904)

125 korlátolhatta, mert a bélyeg- és illetékszabályok 6. §-a sze­rint annak meghatározása, hogy bélyeg- és jogilleték fize­tendő e vagy sem és minő mérvben? — a közigazgatási bí­róság hatiskörébe utalt ügyek kivételével — bírói eljárás tárgya nem lehet. A bélyeg- és illetékszabályok 1G. §-a sze­rint a kincstár joga az illetékhez nem a hagyatéknak átadá­sával, hanem az örökség megnyíltának napjával áll be. A közvetlenül lerovandó jog- és bélyegilletékekre vonatkozó uta­sítás 17. §-a szerint a hagyatéktól járó illeték kiszabása addig tartandó függőben, míg a beszerzett adatok kielégítő alapot nyújtanak az illeték kiszabására. A kiszabási iratoknál hiteles másolatban meglevő tárgyalási jegyzőkönyv szerint kiskorú F. Román Ferencz örökösödési joga és az, hogy öt a hagya­téki vagyonból mi illeti meg, vitássá nem vált; hanem a ne­vezett kiskorúnak gyámja egyedül a végrendeletnek azt az intézkedését támadja meg, hogy a képviseltjének jutott ha­gyatéki vagyonra vonatkozólag az örökhagyó utóörökösöket rendelt, ami által kiskorú F. Román Ferencz törvény szerint őt feltétlenül megillető köteles rész feletti rendelkezési jogá­tól megfosztatnék. Az 1898. ésú 37245. számú hagyaték-biró­sági végzés szerint pusztán a gyámnak ez a kifogása a perre utasításnak tárgya. Ezek az adatok kielégítő alapot nyújtanak az illeték kiszabására, mert a bélyeg- és illetékszabályok 78. és következő §-ai, továbbá az illetéki díjjegyzék 95 tétele B) pontja alatti rendelkezések szerint kiskorú F. Román Fe­rencz illetékkötelezettsége és az általa fizetendő illeték meny­nyisége teljesen független attól, vájjon örökségének utóörökö­södési joggal való korlátozása fentartatik-e és mily mérvben : ennélfogva az esetleg folyamatba tett per a nevezett kiskorú által viselendő illetékre befolyással nincs. Az előadottakhoz képest a kir. pénzügyigazgatóságnak határozata, amelylyel a hagyaték átadása előtt kiszabott illetéket fentartotta, törvénybe nem ütközik. Minthogy azonban az 1881. évi XXXIV. tör­vényczikk 4. §. a) pontja szerint az eljáró bíróság által meg­küldött kimutatással bejelentett hagyatékoktól járó illeték után ugyanazon törvény 22 §-a szerint késedelmi kamat csak a hagyatéki tömeg átadását elrendelő végzés keltétől számit­ható ; és minthogy ebhez a rendelkezéshez képest az ily ille­ték csak a hagyatékot átadó végzés kelte napján válik esedé­kessé : a kir. pénzügyigazgatóság által fentartott fizetési meg­hagyás annyiban, amennyiben kiskorú gyámoltja képviseleté­ben a panaszló az illetéknek harmincz nap alatti befizetésére köteleztetett, a törvénynyel ellentétben áll. Miért is a panasz­nak részben helyt adni és kimondani kellett, hogy ez az illeték a hagyatékot átadó végzés kelte napjáig fizetendő be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom