Fodor Ármin: Polgári perrendtartás. Az 1868. LIV., 1881: LIX, 1893: XVIII., 1893: XIX. törvényczikkek. Sommás ügyviteli szabályok. Bélyeg- és illeték-szabályok (Budapest, 1897)

ÍM; U. nem igértetett vagy adatott-e valami a tanúnak a vallomásáért és ha igen : ki által; 10. nem volt-e a tanú, teendő vallomása iránt utasítva vagy arra rábeszélve és ha volt: ki által? 1868 :LIV. t.-cz. 203. §. Ha az általános kérdésekre adott feleletekből nem merülnek fel olyan körülmények, melyek a tanúnak hivatalból vagy az ellenfél kifogása folytán leendő kizárását vonnák maguk után : a bíró a tanút a kérdő- és ellenkérdő pontokra kihallgatja, s a vallomást lehetőleg szó szerint jegyzőkönyvbe veszi. A bíró a vallomást a tanú előtt felolvassa, a netáni észrevételeket pótlólag jegyzőkönyvbe veszi; a jegyzőkönyvet a tanú, a bíró, valamint a netán jelenlevő felek vagy ügyvédeik aláírják. Ha a tanú írni nem tud, vagy az aláírást megtagadja; ezt a bíró a jegyzőkönyvben az ok előadása mellett megjegyzi. (1893 . XVIII. t.-cz. 217. §•) Az 1868: LIV, t.-czikk 194. és 203. §-ai azzal egészíttetnek ki, hogy a tanúkhoz a kérdő- és ellenkérdő pontokon kívül a perbíróságtól elrendelt, valamint a kihallgatáskor szükségesnek mutatkozó oly kérdések is intézendők, melyek a vallomás felvilágosítására és kiegészítésére szolgálnak, különösen annak megállapítása végett is, hogy a tanú tudomását honnét merítette. Kérdéseket a felek a kihallgatás alkalmával is indítványozhatnak és a kihallgatást teljesíti") bíró a feleknek kérelmükre megen-